Sötét Angyal

Első fejezet

Egy sötét helyen ébredtem fel. Először nem tudtam hol vagyok vagy egyáltalán mi/ki vagyok. Aztán egy hatalmas fájdalom hasított a hátamba. Nem tudtam mi az,csak ordítottam torkom szakadtából. Ekkor kinyílt egy nagy vas ajtó és egy kis résnyi fény szűrödött be a sötét kis helységbe. Egy ember toppant be rajta,de ez nem az a férfi volt aki elkapott. Ő erősebb testalkatú volt,ez a férfi inkább vékony,alacsony.
-Üdvözlöm kisasszony!-szólított meg a férfi.
-Ki maga és mit akar és mi ez az éles fájdalom a hátamban?-támadtam le kérdéseimmel az idegent, miközben patakokban folytak a könnyeim.
-Nyugodjon meg kérem! Semmi baja nem lesz!-mondta halál nyugodtan a pasas.
-Mi az,hogy nyugodjak le!? Itt tartanak fogva egy sötét eldugott,hideg helyen és azt kéri, hogy nyug...
-Kussolj!-parancsolt rám egy erősebb férfi hang.
Ő az. Ő az a férfi aki elkapott. Kicsapta az ajtót így elég fény jutott a szobába,hogy lássam arcát. Úristen. Nem is férfi. Inkább egy korom beli fiú. Mégis milyen erőteljes hangja és kiállása van. Gyönyörű égszínkék szemei voltak és dús sötétbarna haja. Hirtelen nem éreztem a fájdalmat a hátamban,nem érdekelt,hogy hol vagyok, elmúlt minden. Csak arra tudtam gondolni,hogy milyen jól néz ki. Mondott valamit,de a világ elhallgatott és elsötétült. Arra keltem fel,hogy valaki lágyan pofozgatja az arcom. Ő volt az. De most lágyabb a hangja és érintése finom,puha. A földön feküdtem és mikor látta,hogy magamhoz térek szépen lassan felültetett és elkísért egy ágyig. Oda lassan lefektetett,de a hátamra nem tudok feküdni,mert még mindig iszonyatosan fáj.
-Miért fáj így a hátam?-kérdeztem könnyekkel a szememben.
-Shhh! Most változol át először. Ez borzalmas,tudom,de én azért vagyok itt,hogy segítsek neked. Holnapra már sokkal jobban leszel!-ejtett egy halvány mosolyt majd elment, mielőtt megkérdezhettem volna mivé változok át. Kiabáltam teljes erőmből,de nem jött válasz, így lassan elhallgattam. Körbenéztem a szobában. Szép babarózsaszín falak vannak,maci mintás függöny,kis smink asztal tükörrel. Tükör. Gyorsan felpattantam (már amilyen gyorsan tudtam mozogni) és néztem a tükörben,hogy mi van a hátammal. Jézusom. -Áááá!-sikoltottam fel. Hirtelen kicsapódott az ajtó és berontott a fiú. -Mi a baj?-kérdezte döbbenten és rémülten. -A hátam.-suttogtam könnyekkel. Egyszer csak hirtelen kitört belőlem a sírás. -Na, hé nyugodj meg kérlek!-mondta kimért, nyugodt hanggal. Majd elkezdett közelebb jönni mire én megrémültem. Ő kicsit megtorpant majd jött tovább és erősen magához szorított és simogatta a fejem. Nagyon jó érzés volt. -Mi a neved?-kérdeztem megszakítva a csendet és a meghitt pillanatot. -Aron-mondta kuncogva. -Min nevetsz Aron?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel én is nevetve. -Pillanatgyilkos vagy Serena. Azon nevetek-mondta. -Honnan tudod a nevem?-döbbentem le teljesen. -Ugyan már. Azt hiszed,hogy random elraboltam egy lányt az utcáról? Hát nem. Nagyon régóta figyellek. Konkrétan születésed óta. Ugyanis te nem ember vagy. Pontosabban csak félig.
-Akkor mi vagyok?
-Természetfeletti.
-De mi,milyen természetfeletti?
-Sötét angyal.
-Hogy mi?
-Angyal vagy,csak fekete szárnyakkal. Érted?
-És ez mit jelent?
-A sötét angyalok általában hazakerülnek valahogy,valamikor és rossz dolgokra használják az erejüket.
-Milyen erőt?
-Csönd! Hadd fejezzem be a mesét.-mondta tettetett sértődöttséggel. -Szóval. Rossz dolgokra használják az erejüket,az ő szerintük rosszat megölik,pedig általában az a jó akit ők rossznak gondolnak,de ezen lehet változtatni. Át lehet állni a "jó oldalra". Én is sötét angyal vagyok,de át álltam a jó oldalra. Nemsokára te is haza kerültél volna ezért raboltalak el. Most dönthetsz. Rossz akarsz lenni vagy maradsz velem és leszel jó?
-"Maradsz velem és leszel jó?" szavai csengtek a fülemben újra. Maradjak vele. Gondolkodás nélkül vágtam rá. -Maradok veled!-mondtam majd megöleltem. -Jól döntöttél Pici.
-Pici? Már becenevem is van?-kérdeztem nevetve. -Új vagy és mivel csak 15 vagy, te vagy a legfiatalabb.
-Miért,te hány éves vagy?
-17. -felelte.
-Oh.. -mondtam csalódottan.
Ha 17 éves biztos nem tetszhetek neki,mert fiatalnak tart. Szomorodtam el.
-Most mennem kell. Riasztás van. Ne szökj el légyszi,nem akarlak kergetni a világban. -tette össze a kezét imádkozóan. -Nem állt szándékomban,de most,hogy mondooood... -gondolkodtam el poénból majd felnevettem. -Menjél csak nyugodtan,nem fogok elszökni. -integettem neki,hogy induljon már. Kilépett az ajtón majd hallottam valami kiabálást, hogy ez meg az arra menjen amaz meg emez pedig erre. Csapódott az ajtó és hirtelen csönd lett. Meggyőződtem róla,hogy senki sincs a folyosón és kiléptem. Körbejártam az épületet. Egész normális hely volt. Mint egy kollégium. 3 olyan szoba volt ami annyi időseké lehet,mint amennyi én vagy Aron vagyunk. A többi felnőtteké. -Király,2 akkora gyerek van,mint én és ők is fiúk. Csodás. -gondolkodtam hangosan majd egy kezet éreztem a vállamon. Összerezzentem és lassan megfordultam. A másik fiú állt velem szemben. -Szia,Michael vagyok,de szólíts csak Mike-nak!
-Szia,Serena vagyok!- nyújtottam a kezem,de ő megölelt. -Te is természetfeletti vagy?- kérdeztem.
-Igen. Angyal vagyok és ahogy látom te is.- mutatott a hátamra.
-Igen- feleltem szomorúan.
-Mi a baj? Nem örülsz neki?
-Nem igazán.- feleltem.
-Miért?- kérdezte a fekete hajú,barna szemű,velem egy magasságú fiú.
-Mert normális életet akarok,nem egy kollégium féle helyen eltölteni azt.- akadtam ki.
-Hé,nem olyan borzalmas ám. Jövő héten lesz 1 éve,hogy itt vagyok és túléltem.- mondta kis gúnnyal a hangjában és elindult valamerre.
-Hova mész?- kérdeztem,mert rájöttem,hogy lövésem sincs merre vagyok. -Mike!- kiabáltam,de a fiút mintha elnyelte volna a föld.
Hirtelen hatalmas fájdalom szúrt a hátamba, elnézést,szárnyamba. Nem bírtam már a fájdalmat, így összeestem. Saját szobámban ébredtem és Aron ült az ágyon mellettem.
-Hogy vagy?- kérdezte mikor látta,hogy ébren vagyok.
Először csak fényt láttam ami kisütötte a szemem, aztán mikor "kijózanodtam" éreztem,hogy nem fáj a szárnyam.
-Nem fáj a szárnyam!- kiáltottam fel elégedetten, felpattantam és megöleltem Aron-t. -De mi történt?
-Most jön az átváltozásod utolsó szakasza. Ez borzalmas lesz,de én itt leszek veled és segítek.- fogta meg a kezem. -A szárnyaid teljesen ki fognak nőni és nagyon fog fájni,mert akármilyen morbidul és horrorisztikusan fog hangzani,de elmondom,hogy fel legyél készülve. Szóval a szárnyak át fogják szakítani a bőröd.
-Jézusom, vérezni is fog? Mert rosszul vagyok a vértől.
-Nem fog vérezni,de fájni fog.
-Hú akor jó... mármint,hogy nem fog vérezni.
Amint kimondtam ezt a mondatot akkora fájdalom csapott le az érintett területre,azaz a szárnyaimra,hogy csak üvölteni tudtam. Aron tudta mi történik, így csak felkapott az ölébe és rohant velem végig a folyosón.