Átnevelő tábor /Befejezett/

"9.Vissza a táborba 2/2"

💋💋💋💋Lucky Szemszöge💋💋💋💋

Elindultam ki a kórházból. Az udvaron találtam rá,egy padon ücsörögve. Gondolkozott. Odasétáltam hozzá, majd megöleltem. Olyan jó érzés őt ölelni. El nem lehet mondani, mit érzek ilyenkor. Lehet, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba, de az is lehet, hogy csak egy vágy,mert ő nem adta oda magát már az első nap.

Halk zokogása ránt ki a gondolat menetemből. Finoman eltolom magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. Lehajtott fejjel kémleli a földet. Felemelem az ujjammal az állát,így késztetve őt, hogy a szemembe nézzen. Mikor ez megtörtént, letöröltem a könnyeit.

-Mi a baj?-kérdezem tőle.

-Csak...Elegem van mindenből.-mondja.

-Mi,mindenből?-kérdezem pimaszul.

-Az apámból, a régi barátaimból, a féltesómból. Ahj. Mindenből.-mondja idegesen.

-Cuki vagy, amikor ilyen vagy.-bókolok.

-Milyen?-kérdezi.

-Ideges.-mondom, mire pírbe szökik az orcája. Észre veszi, hogy észre vettem. Ezért elfordítja a fejét.-Ez az igazság.-suttogom a fülébe. Leheletem miatt libabőrös lesz a bőre. Ez tetszik. Már mint az, hogy ezt váltom ki belőle.

-Ne csináld ezt velem.-suttogja.

-Mit?-kérdezem fölemelve állát.

-Megőrjítesz.-suttogja ajkaimra. Lenézek ajkaira, amik oly annyira hívogatnak.

-Meg akarlak csókolni.-suttogom.

-Akkor tedd meg.-suttogja ajkaimra.

-Nem tehetem.-suttogom, majd elhajolok előle.

-Miért?-kérdezi csalódottan.-Ne tán, barátnőd van?-csattan fel. Hűha. Tényleg csíp ha ideges.

-Nem, nem azért.-mondom nyugodtan.

-Akkor?-kérdezi.

-Majd ha eljön az ideje.-sunyin vigyorgok rá.

-Seggfej.-morogja, majd egy nyakleves után bemegy az épületbe. Én pedig utána futok nevetve.

-Ne csináld már.-kuncogok, mire csak megkapom a középső ujját.-Tudod, jól, hogy nem fog menni.-célzok a bemutatásra.

-Óh. De hogy is nem. Magadnak sokkal élvezetesebb.-mondja gúnyosan.

-Nem. Ha te..-kezdtem volna, csak hogy félbe vágott. Odajött hozzám, vészesen közel. Majd elkezdte idegesen.

-Egyszer mondom el, nem többször. Attól még, hogy mi ketten, néha-néha "intimebb" helyzetbe kerülünk, attól még ne hogy azt hidd hogy az ágyadban kötök ki. Nem olyan vagyok mint a te kis Zozód.-mondja idegesen. A nevet pedig gúnyosan ejti ki ajkain.

-1.Majd meglátjuk. 2.Így is-Úgy is az enyém voltál/vagy/leszel is. 3.Zozó a múlt.-mondom neki. Nem szól semmit, csak sarkon fordul, majd bemegy a kórterembe. Hát jó.
Nem mentem utána. Ha így áll a dolgokhoz, akkor én is így fogok. Holnap visszaengedik a koleszba, addig bemegyek apámhoz. Mivel anyámmal elválltak, így amúgy gyakorlatilag azt csinál amit akar. Elindultam a rendelője felé. Senki sehol. Benyitok az ajtón, hát nem kellett volna. A titkárnőt éppen khm...Hát elvoltak.

-Bocs.-mondtam, majd kimentem vissza. Ez undorító. A csaj velem egy idős. Na mindegy.

Fél órával később a titkárnő tipegett ki. Hosszú, combközépig érő fekete haj, erős-bordó rúzs, tus, farmer nadrág, amiben jól lehetett látni, a fenekét hogy van neki. Egy fekete hosszú ujjú,szűk felsővel, aminek mély dekoltázsa volt, ezzel mutatva domborlatait.
A lánynak gyönyörű arca volt.
Meg kell hagyni, gyönyörű egy csajszi.
Értem, mit eszik rajta apám.