Egy részes novella egy fiúról, aki a csillagokkal táncolt.
"Amit gondolsz, soha nem az, amit érezned kellene."
(A novellához ajánlatos előkészíteni egy kis zsepit!)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Javaslom, hogy hallgasd a novellához a fenti dalt, mert nagyon illik a hangulatához (A kép azért van így mert másképp nem tudtam betenni :")) ^^
- Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a fiú.
A férfi épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta karjait, és álmosan felelte:
- Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az... hogy mondjam neked? - A szív ügye.
- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
- Hagyjál most, álmos vagyok. - mondta fáradtan, s szorosabban karjaiba zárta a fiút.
- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni. - kérlelte suttogva a fiú, reménykedve, hogy megkaphatja szíve vágyát.
- Szeretlek! Nagyon! - hangzott a férfi válasza.
- Jó éjszakát! - mondta a fiú leírhatatlanul boldogan.
Ezek voltak a férfi utolsó szavai hozzá, majd örök álomra hajtotta fejét kedvese mellett, hogy aztán a csillagok közt várva tegye próbára végtelen kötelékük.
A fiú pontosan emlékezett minden szavára. Minden apró mozdulatára, mimikájára, s tettére.
Az összes ki nem mondott szóra, melyek szebbek voltak legkedvesebb vallomásaiknál. Minden eltitkolt pillantásra. Minden lopott pillanatra, hogy együtt lehessenek. Minden csendesen elsuttogott "szeretlek"-re. Minden együtt töltött percre, ami igazi ajándék volt, melyet nap, nap után egymásnak adhattak. Minden együtt töltött éjszakára. Minden titkon elcsent csókra, mely édesebb volt a világ minden süteményénél. Minden végtelennek tűnő alkalomra, melyet a titkos völgyükben megbúvó hatalmas tölgyfa alatt töltöttek, vagy a völgy apró tavacskájában együtt fürödtek, s mint kisgyermekek fröcskölték le egymást a tó kristálytiszta vízével.
Tisztán emlékszik az estére, mikor gyertyák, s szentjánosbogarak néha-néha pislákoló fénye mellett tanította a férfi táncolni. Gyönyörű, csendes éjszaka volt. Egyedül a fiú ügyetlensége miatt néha-néha feltörő nevetésük törte meg a selymesen simogató csendet, mely kellemes melegségével betöltötte az egész völgyet, nyugodt álmokat hozva magával. Az ott élő minden apró állat álomra hajtotta már fejét, mikor a fiatal pár még boldogan keringőzve mulatott az éj mindent elfedő leple alatt.
Hajnalig csak táncoltak, majd mikor elfáradtak, a tölgyfa tövében pihentek meg.
