1. fejezet

60 5 0
                                    


   Szétszórt gondolatokkal és nagy léptekkel léptem ki a klub ajtaján. Egy régi barátnőmmel jöttem ide, hogy egy kicsit felejtetni tudjuk az gimiben történteket. Azokat az abszolút feleslegesen megtörténő dolgokat amiket a fiatalok nap mint nap elkövetnek, hogy menőbbnek, vagy minek tűnjenek mások előtt és azon az átkozott láthatatlan ranglétrán feljebb jussanak. Vagyis a nyomik szekálása. Szerény személyem szerint, jobb szó lenne a nyomi kifejezés helyett az egyedi, de ez egy szabad ország nem gátolhatom meg az emberiséget a szólás szabadságtól.

-Vick, figyelj annyira klassz, hogy mégis volt kedved eljönni ide.-Mondta Katy és jó szorosan megölelt.

-Hát, látod, igazad volt.-nevettem vele és visszaöleltem.

Katy egy pillanatra lefagyott. Éreztem, ahogy kihagy egy levegő vételt és valószínüleg a szíve is az ütemet.

-Mi a baj?-Kérdeztem és fancsali fejet vágtam. Igen én vagyok az az ember akinek minden érzelem az arcára van írva ha nem figyel oda. Katy csak a bal oldali útrészt figyelte. Amikor közelebb ért az a két alak akiket megtippeltem hogy figyel, már minden világos volt. Egy fekete farmeres jóképű, de számomra kisfiús arcvonású srác és az ő új trófeája. Vagyis Katy előző barátja Mike. Remek. Nagyot sóhajtottam és vissza fordultam az én szögegyenes szőke hajú, zöld szemű barátnőmhöz, majd megfogtam a két vállát.

-Katy, nyugi. Várható volt, hogy betoppanak hisz a koleszhoz ez a legközelebbi kocsma ami még viszonylag kultúrált is. Szedd össze magad, menj be és frissísd fel az arcod.-Mélyen a szemébe néztem miközben ezt elmondtam neki. Láttam, hogy kezd egy kicsit lehiggadni. Még egy halvány mosolyt is láttam az arcán átvillanni.

-Vick, tudod, ilyenkor általában a barátnők elmondják, hogy ez a srác nem is illett hozzám és hogy ez a lány sokkal csúnyább mint én.-Nevetett majd letörölt egy könycseppet a szeme alól majd vissza fordult a kocsma ajtaja felé és belépett.

Én meg végre rá tudok gyújtani. Lezártnak tekintettem a dolgot és ameddig vissza nem megyek hozzá remélem az is marad. Sajnos ez a srác, Mike egy tapló. Még szerintem is. Ő ilyen "menő" srác. Komolyan, néha olyan mintha egy 90' évekbeli tinisorozatban lennénk. Az ember azt hinné, hogy egy idő után ezek a nevek mint a menő, lúzer, stb. vér cikik lesznek de úgylátszik a művészeti gimnáziumokban még mindig alap rangsorolások.

-Helló vick-intett felém Mike azzal az utálatos képével. A lány a hóna alatt csak mosolygott mint a tejbetök -vagy hívjalak inkább Viktornak? Az találóbb lenne a lezbi kinézeted mellé.-Nevetett majd a lány is hangosan felröhögött. Totál nőies mit ne mondjak... Majd lepacsiztak a többi gimis sráccal akik kint lepzseltek és bolti piát osztottak szét egymás között.

-Nagyon vicces Mike, amúgy az új trófeád nem fulladt még meg a kölnidtől? Értem én, hogy csak így tudod elterelni a borzasztó hónaj szagodról a figyelmet, de ez azért elég durva-Fogtam be az egyik kezemmel az orrom másikkal pedig legyezgettem magam elött. A haverjai nagy "huhogással" nyugtázták a beszólásomat és nagyot nevettek.

-Vigyázz Mike mert a lezbi beolt két perc alatt.-Nevetett Andrew annyira, hogy majd lefordult a bár párkányáról. Télen nincsenek kirakva székek csak pár álló dohányzó asztal és a lusták inkább felülnek a párkányra.

-Jólvan azért nem volt ennyire vicces inkább menjetek vissza a koleszba, mielőtt telihánnyátok a csajotok ruháját. Jah, várjatok egyikőtöknél se látok egy lányt sem... hmm.. milyen szomorú...-Mondtam lebiggesztett ajkakkal és letöröltem egy odaképzelt könnycseppet az arcomról.Eloltottam a csikkemet és indultam volna vissza amikor az egyik srác elém ált totál begőzölve.

-Vegyél vissza kis csaj mert megjárod.-Vicces és egyben rémisztő látvány volt ahogy fölém ágaskodott. Láttam, ahogy az ideg elönti az agyát amiért nem hagytam magam. Homlokán csillogott az izzadság, szája olcsó bor szagától bűzlött. Rögtön arrébb húztam a fejem és megpróbáltam nem az orromon levegőt venni.

-Hűha nagyon megijedtem.- Forgattam a szemem, majd arréb löktem finoman és a hóna alatt beslisszoltam.

Miután kibuliztuk a heti gondokat elindultunk haza hiszen péntek van. Mivel nekem már nincsenek szüleim ezért a báttyámmal lakom. Sajnos nem a legjobb helyen van a lakás, de mint lehet tenni? Itt nőttem fel. Manhattan azon részén ami telis tele drogosokkal, amerre nekem kell mennem. Lehet ezért nem veszem fel a sok hülyeséget a gimiben, mert mindnél láttam már rosszabbat. Éltem is már át rosszabbat. Egy kis piszkálódás belefér. A tesóm egy kétszobás pici kis lakásban lakik az 5.-en, lift nincs. Na jó akkor megpróbáljuk magassarkúban, gondoltam magamban és miközben mentem felfelé nézegettem a graffitiket és a tageket. Érdekes önkifejezési forma meg kell hogy mondjam. Teljesen más mint az a műfaj amit én kepviselek és lehet, sokan csak rongálásnak meg firkálásnak tartják de van bennük valami. Érzem, ahogy lüktetnek a falakon. Egyszerre dobog a művész szívével. Látszik melyik fontos a művész számára és melyik az amelyiket csak fölfirkantotta mert viccesnek látta vagy olyan kedve volt. Sok ötven éves, vagy annál régebbi bérház, többet tudna mesélni mint egyes épületek a világörökségből.

Mikor végre felértem bekopogtam és már az ajtóban levettem a magassarkúmat. Amikor a meztelen lábam a hideg csempéhez ért felsóhajtóttam annyira jól esett. Chris kinyitotta az ajtót és két karjába zárt. Annyira jól esik amikor így megölel. Végre haza értem. Mindegy hol vagyunk. Én itt vagyok otthon. Az utolsó családtagom szerető karjaiban.

Az én szobám volt a kissebbik mivel koleszos vagyok nincs is szükségem nagyobbra. Kissé zsúfoltan, de kényelmesen elfér benne egy egyszemélyes ágy és egy kicsi szekrény. A falait én festettem ki mindenféle mintákkal. valahol csak nonfiguratív, de például a plafonon jól kivehető alakok is vannak. Miután lepakoltam, kimentem a konyhába ahol Chris éppen pizzát melegített.

Egy pult volt az étkező asztal aminek egyik felét a falba építették. Helyhiány miatt gondolom, ez praktikusabb megoldás volt amikor elkezdték bebútorozni a szüleink. Elfoglaltam a kedvenc helyem, majd a falnak vetettem a hátam és bambán figyeltem ahogy a báttyám előveszi a ketchupot a hűtőből, a tányérokat meg a polcból.

-Látom nincs most valami jó kedved. Örülnék ha egyszer úgy jönnél haza hogy nem vagy zombi.-Mondta nevetve. 

-Hát... izé szerinted lezbikusan öltözködöm? Ma már megint megszóltak ez miatt. És nem értem. Egyáltalán van olyan, hogy lezbi ruha?-mondtam kínosan nevetve.-Mert szerintem nincs ilyen. Vagy az alkatom miatt amiért kicsit fiús vagyok? Ahh.. nem értem az embereket...-Felnéztem a plafona majd a pultra hajtottam a fejem és ott motyogva duzzogva folytattam. -Chris, te meleg vagy... mégsem buziz le senki. 

Vicktoria- csapott a homlokára és leült velem szembeni székre.-Engem azért nem hívnak annak, mert nem mondtam el senkinek akit ez nem érint. Amúgy meg szerintem ez hülyeség. Homofóbia. Nem vagy lezbikus, nem öltözködsz úgy. Kész. Valószínüleg ez jutott eszükbe hirtelen és valamiért rajtad ragadt. De sok lány ölni tudna a csípődért, vagy a hosszú barna hajadért.-Monda majd gyorsan beleharapott a pizzába ezzel lezártnak tekintve a dolgot.

-Igazad van.-mosolyodtam el.-Amúgy se szokásom foglalkozni ezekkel a pletykákkal és beszólásokkal.

Miért engem választottál?Where stories live. Discover now