Tudjátok... sokszor rám jön az "alkothatnék" nem tudom honnan, miért, mikor, egyszerűen csak elöntik az agyamat gondolatok, történetek és nem tudom hírtelen hova nyúljak. Papír-toll, vagy telefon?  De valahova le kell jegyeznem ezeket a gondolatokat mielőtt szertefoszlik az elmémben. Sokszor nincs lehetőségem leírni és utána kicsit üresebbnek érzem magam. És utána jön csak a neheze. Mindet bele akarom sűríteni a történetembe, lehetőleg minél hamarabb... de akkor mi marad? Három fejezet amiben szinte mindent belesűrítek és az olvasó velem együtt elveszti a fonalat? Nehéz.  Bevallom számomra hatalmas kihívás történetet írni, borzalmasan türelmetlen természetem mellett. Sokáig tart mire felmerek tenni egyáltalán bármit is, és ha fent van elbizonytalanodok, vajon jól döntöttem, hogy erre tereltem a történetet? Vagy lehet rossz karaktereket választottam? Életszerű döntéseket adok a szereplőimnek? Az élet kihívás. Jó történet összehozása még nehezebb. (legalábbis nekem) 
De szembe nézek a magamnak csinált kihívással és megbírkózom  vele ha törik ha szakad. Mert a kihívás éltet! 





Max írnak a könyvemről egy béna kritikát :D Legalább lesz min nevetnem veletek együtt :DDD ♥