Miért engem választottál?

2. fejezet

Teljesen elvakított a nap. A lakás tetején voltam és semmit se láttam csak hunyorogtam. Egy idő után kezdett csak hozzá szokni a szemem. Tele volt szeméttel a tető. a szemetes zsákokat kerülgetve lépkedtem a párkány felé. Néha megbotlottam de sikerült mindig vissza nyernem az egyensújomat, közben az egyik kezem szemem fölé raktam így kevésbé tűzött bele a fény.

-Megtaláltalak.-Hallottam valaki hangját de hiába néztem körbe sehol senki.

-Nagyon vicces vagy...-Motyogtam az orrom alatt. Valami vitte a lában előre. Valami belülről. Már nem kellett sok, Csak pár lépés és a széléhez érek....

-Miért menekülsz előlem mindig? Nem látsz, nem érzel. Csak hallod a hangom. De te mégis mindig ellentétes irányba mész. Kényszeríted magad, pedig tudod hogy megfoglak találni.-Mondta sejtelmesen a hang. Irányát nem tudtam most sem beazonosítani, hogy merről jöhet. Csak hallom. Bent a fejemben.-Megfoglak találni. Hiába védenek téged. Már nem kell sok. Két nap múlva...-Halt el a hangja. Mintha már hallottam volna ezt a hangot máskor is. De ki lehet. Ismerem kié a hang, de nem jut eszembe. Annyira elméláztam a gondolataimon, hogy észre se vettem, már a párkány szélén állok. Egy lépés és lezuhanok. Az agyam nem akarta hogy lelépjek a széléről, de a testem magától mozdult. Sikítani kezdtem és csak zuhantam és zuhantam...

-Vick! Ébredj már fel! Rosszat álmodtál. -Rázogatott Chris.

-Jó...-Ziháltam-Jó már fent vagyok ne ráncigálj!-ültem fel hirtelen és esetlenül eltoltam a kezét. Körbe néztem, a szobámban voltam. Az ablakon alig jött be a hajnali szürkés fény.

-Vick! ez nem vicces! Halálra ijedtem baszki! azthittem betörtek hozzánk.-Mondta idegesen majd kifújta a levegőt és kifelé indult a szobából.-Megyek, csinálok egy kávét.-mondta hátra sem nézve.

Kikászálódtam az ágyból és át battyogtam a fürdőszobába. Belenéztem az elrepedt tükörbe amit még Chris alkotott amikor elcsúszott a fürdőszoba szőnyeggel együtt és a karjával tompította az ütést amikor neki esett a zuhannyal szembeni tükörnek. Megmostam az arcom jó hideg vízzel. Az álom nagy részét már el is felejtettem inkább csak a zuhanásos jelenet cincálta folyamatosan a gondolataimat. Nem is rémisztő inkább nyomasztó volt.

Miután rendbe szedtem magam felvettem egy szaggatott farmert és a kedvenc fekete pólómat amin a kedvenc bandám logója volt rávasalva.

-Ne haragudj, hogy fölkeltettelek. Nem értem, nagyon ritkán álmodok rosszat. -mondtam majd készítettem magamnak egy tejes kávét, táskámból meg előkotortam a cigarettámat.

-Ne máár!-Szólt rám a báttyám.-Miért kell neked ennyit cigizned? egyáltalán nem kéne-Elvette az egész dobozomat majd a kukába dobta.-Egyépként is jól tudod hogy elég romhalmaz ez a ház potyog a festék és vakolat, ázik a te..-De nem tudta végig mondani az állandó monológját mert félbe szakítottam.

-Ázik a tető, blablabla-forgattam a szemem majd kivettem a kuka tetejéről a cigim, kivettem egy szálat majd a maradákot vissza tettem szemetesbe. Eközben Chris felemelte a kezét és kisétált a konyhából. Inkább nem mondott semmit tudja jól, hogy velem elég nehéz harca szálni ha szócsatára kerül a sor. Megfogtam a piros bögrém és bementem a nappaliba. Kinyitottam az ablakot és kiültem a tűzlépcsőre. Közben figyeltem ahogy Chris ráncos homlokkal mered a telefonja képernyőjére. Elég nagy bűntudatom lett, Tudom, hogy csak jót akar nekem.

-Figyelj ne haragudj, te vagy a felnőtt. Csak tudod... Hajjj.. Van egy rossz szokásom és akkor mi van? Egészségesen eszem, Nem iszom alkoholt csak ha bulizok de akkor is egy két pohárkával mert nem szeretem azt az érzést amikor részeg vagyok szóval sajnlom...-Mondtam lebiggyesztett ajkakkal, de ő még mindig a telefonját nézte.

-Chris? haló! Föld hívja Christ!-Erre csak rámemelte sötét tekintetét

-Megtaláltalak.-Mondta. De nem a báttyám hangján mondta. Még az arcvonása is eltorzult, majd hirtelen vissza jött és ismét az ő hangja volt és arckifejezése amikor rámhagy valamit-Engem nem érdekel mit csinálsz de ha bejön a lakásba a füst nem jöhetsz haza többet hétvégre.-Mondta közönyösen majd elment a saját szobájába telefonálni. Legalábbis erre tippeltem.

Én meg csak ültem a tűzlépcsőn amiről már majdnem lepattogott az összes festék és csak bámultam magam elé. Egy pillanat volt az egész. Én pedig halálra rémültem. Gyorsan eldobtam az utca felé a csikkemet és vissza másztam az ablakból amilyen halkan csak tudtam. A torkomba dobogott a szívem ahogy egyre közelebb kerültem Chris szobájához. Halkan az ajtóra nyomtam a fülem de nem hallottam semmit egy jó ideig amikor, gondolom felvette a telefont akit báttyám keresett. De csak a barátja volt. Megbeszélték, hogy ma átjön estefele. Eltudtam volna ájulni annyira nagy megkönnyebbülés volt ez. Lehet, hogy csak beképzeltem? Vagy annyira megijedtem álmomba, hogy kivetült az ébrenlétemre? Ki tudja, de ezek szerint ma este jobb lessz ha elhúzok inkább mert mindenkinek megvan a magánélete.

Pár órával késöbb szóltam Chrisnek, hogy este elmegyek itthonról, és újfent bocsánatot kértem tőle. Biztos nem lehet neki egyszerű eltartani a hugát, közben a saját démonjai ellen harcolni. Mondtam neki, hogy költöztesse ide a barátját, én meg akkor többet maradok a koliban, de hallani sem akart róla.

-Akkor ma hova mész?-Kérdezte közben folyamatosan a telefonját nyomogatta a konyhában.

-Nickyvel valami menő klubba.-mondtam főzés közben.

-És most mi is lesz a kaja?

-Grillezett kukorica. De neked nem tünt fel? -Kérdezem nevetve.-Amúg meg mi olyan rohadt érdekes a telefonban, hogy ennyire kizárd a külvilágot?-Mondtam majd a fejéhez dobtam az eggyik konyharuhát.

-Dolgozom.- Majd levette a fejéről a konyharuhát és a pultra dobta.Ennyi mindig csak ennyi választ kaptam még akkor is amikor már nagyon zavart a dolog.

-Oké... Kérsz csípős mártást a kukoricához?

-Igen.- Ez az én báttyám, aki kondizni jár, a legtöbb nő/férfi szemében adonisz teste van, sötétbarna haja és nagy kék szemei, Ismerem mint a tenyeremet, de foggalmam sincs róla mi a nyavalyát dolgozhat. Mégis mindig a legjobb telefonja van. Remélem semmi rossz dologban nincs benne a keze... Ravasz a báttyám, de nem kijátszhatatlan.

Délután elkezdtem készülődni. Sminkeltem egy kicsit, fésülködtem, majd felöltöztem. Nem tudom mennyire lehet elitt az a hely, de remélem nem lesz tele bájgúnárokkal és cicababákkal. Felvettem egy jó farmert ami szépen kiemelte a fenekemet, egy fehér trikót amiben szépen voltak a melleim, és egy bőrzsedik. A frufrumra raktam egy kis lakkot, mert kint fújt a szél.

-Elmentem!-Kiabáltam az ajtóból vissza.

-Jó Csáá-Mondta.

Sziasztok! Remélem lesz akit megfogott már most egy kicsit a történet, vagy legalább érdekesnek találja :) első munkám wattpad-on/en :D A helyesírási, elgépelési hibák miatt ne haragudjatok, nem mindig veszem észre :( Igyekszem majd mindig az új részekkel! ♥