Miért engem választottál?

3. fejezet

-Na jólvan figyelj ugye tudod, hogy ebben nem fognak beengedni a Klubba?-Mondta elkomolyodva Nicki miközben végigmért a házuk elött.-Gyere adok valami mást inkább.-intett befelé és már nyitotta is a bejárati ajtót. Annyira kifinomult mozgása volt Nickinek... Nem is csodálkozom, hogy ösztöndíjjal felvették a Balett csoportba. De persze vissza utasította mert nem volt rá szüksége. Az ő házuk hatalmas családi ház. Nem is értem miért lóg gettósokkal. Lehet csak unja magát a sznobok között.

-Nem értem miért nem jó a farmer-magassarkú trikó kombó.-Ráztam meg a fejem. Plussz itt van mellé a derékban szűkített bőrdzsekim is.

-Ne vágj már ilyen fancsali képet, gyere!-Kézen ragadott és bevonszolt a szobájába, ami akkora volt, mint az egész lakás amiben Chrissel laktam.-Lehet kicsit nagy lesz rád mellben, de szerintem így is passzolni fog. Ez az egy fekete mini ruhám van. Gondolom te azokat szereted a ruháidból kifolyólag.-Mondta. Más lányok a két kezüket összetették volna ha olyan mellei lehetnének mint Nickinek, de sajnos ő már ennek nem örült annyira. A balett miatt mindig le kellett szorítani a melleit ha próba vagy előadás volt és mégjobban oda kellett figyelnie az étrendre. Csodálkoztam is, hogy feldobta az ötletet, hogy menjünk el piálni, hiszen az alkoholban rengeteg a kalória.

-Persze ez jó lesz, de nem rövid egy kicsit?- Erre a lány csak legyintett. Egy olyan apró ruhát adott amiből szerintem még az is ki fogsz látszódni amit nem szokás csak úgy mutogatni az utcán. Persze miután felvettem be kellett ismernem, hogy tényleg elég dögös. Vékony vállpántú, fekete testhez simuló egyszerű mini ruha, semmi díszítéssel. A barna hosszú hajam felkötöttem lófarokba és kivasaltam. A frufrum pedig előre szedtem és fekete tussal kihúztam a szemem. Mellé a zárt magassarkú. Feszengtem, de jó érzés is volt... Olyan furcsa. Nem mindennapi. Ráadásul még nem is lógott ki belőle semmim.

Ameddig vártam, hogy a vöröshajú Nicki elkészüljön körbe néztem a szobájában. Furcsa, hogy egy tini lánynak nem poszterek vannak a szobáiban hanem híres festők képeinek másolatai. A pontos másolatok is piszok drágák. Mivel holnap lesz a tiennyolcadik szülinapom, így Nickivel vagy másfél év a korkülömbség de ez eggyáltalán nem látszott meg rajta. Lehet ha lemosná a sminkjét megeggyezne a külseje a korával, de kitudja. Taxival mentünk a Klubba, valami kacifántos francia neve volt.

-Te Nicki, és ide minket be is fognak elnegni? Nem úgy fest a hely mintha simán beengednék a huszonegy éven aluiakat.-Mondtam és szájhúzással.

-Tőlem még sosem kérték itt el a személyim. Ezért kellett nőiesen és dögösen felöltözni, érted? Mert szakadt rongyba mindig kipécézik az embert. Itt dress-code van.

-Ahha-forgattam a szemem majd egy műmosollyal lezártnak tekintettem a témát.

Igaza volt. Simán beengedett a nyúlánk vékonyka biztonsági őr aki az ajtó elött ült egy bárszéken. Bent mély basszus hangzású zene szólt de nem volt olyan vészes, hogy ne haljuk egymás szavát. A pultnál kértünk két italt és helyet foglaltunk a bárpult szélén lévő két üres székre. Tetszett ez a hely olyan modern volt. Nem volt tele rosszarcú, csoportokban álló fiatalokkal. MIndenki boldognak tűnt és hangosan nevettek és táncoltak. Egy két lány tőlünk nem messze a táncparketten úgy tekerték a csípőjüket mintha angolna lenne a gerincük helyén. Ettől kicsit el is nevettem magam, mire Nicki Kérdőm rám nézett. Kikértük az italunkat, két mojitót. Nicki nem engedte, hogy kifizessem, mondván ő hívott el, ő hív meg inni is. Már egy órája itt ültünk amikor megkérdeztem a vöröshajú lányt, nem-e megyünk táncolni? Pár sráccal elkezdtem szemezgetni a beszélgetés közben és gondoltam miért ne? nem tűntek rossz arcoknak. De Nicki elég feszült volt. Jobbra-balra nézelődött állandóan és nem akart táncolni menni se. Amikor már tizedjére nézett a bejárati ajtó felé három perc alatt megkérdztem.