About You (PUF f.f.)

Első rész

- Rendben Izabella. Mostantól te is iskolánk tagja vagy. Menj fel az osztályodba, a 112. terembe. Osztályfőnöki órád van Rácz tanár úrral. Sok szerencsét a tanév maradék részéhez - tessékelt ki az igazgató az irodájából, majd miután kimentem becsapta utánam az ajtót.

Egy új gimi, új osztállyal, új lehetőségekkel, új kezdettel mind csak azért, mert a régi sulimnak nem tudták befejezi a felújítását nyáron, így az elkövetkezendő két hónapot mindenki más iskolákban fog eltölteni. Mindenkit a hozzá legközelebbi gimibe probáltak elhelyezni, így szerencsémre vagy szerencsétlenségemre, ez majd még később eldől, ide kerültem. Ennyit arról, hogy mi volt velem. Most már csak a jövő számít.

Lassan, gondolkodva lépkedtem a fehér folyosón, néha-néha megcsodálva egy-egy rajzot, de összességében hamar odaértem ahhoz a bizonyos 112. teremhez.  A hatalmas hófehér ajtó előtt állva elfogott a rémület. Szorosan megmarkoltam a fekete válltáskám pántját és felemeltem a kezem, hogy kopogjak.

- Csak nem te vagy az új lány? - lépkedett felém egy magas fiú.

- Én vagyok az. Miért? Te leszel az egyik osztálytársam, vagy mi? - néztem rá, miközben egy kicsit megdöntöttem a fejem.

- Azok leszünk. Leszik Csaba- bólintott egy aprót.

- Áts Izabella - ismételtem meg én is a mozdulatot.

Leszik vagy Csaba, nem tudom, hogy melyik nevét használjam bement előttem. Elmormogott egy elnézést és a helyére ment. Utána az egész osztály szeme rám szegeződött a tanáréval együtt, aki egy kisebbet köhintett és megkért, hogy mutatkozzam be.

- Sziasztok. Áts Izabella vagyok és most már ide fogok járni - mondtam el magamról mosolyogva ezt a két borzasztóan fontos információt és megindultam az első szabad hely felé amit kiszúrtam.

Az a jó a helyemben, hogy nincs padtársam, de egy magas fiú mögé kerültem. Hogy is nem gondoltam arra, hogy nem fogok tőle látni? Igaz, ez volt az egyetlen szabad hely. Na nem gond, úgyis az ablakon fogok kifele bámulni egész végig. Oldalra néztem, ahol az ablaknak kéne lennie és rájöttem, hogy nem az ablak mellett ülök. Pont a legtávolabb tőle. Nem figyelek? Ez tőlem már megszokott.

Előszedtem egy füzetet és egy tollat a táskámból, majd a tanárra koncentráltam, hogy mit is kéne írni. Körbenéztem és senki se írt. Ja tényleg, az igazgató említette is, hogy osztályfőnöki van. Hupszi.

Legalább volt időm körbenézni. A terem falai fehérek voltak pár koszos folt kivételével. Összesen három ablak nyílt a térre, amik mind nyitva voltak, így besütött a kellemes őszi napfény.

Az osztályfőnök egy negyvenes éveiben járó szemüveges férfi volt, aki unottan magyarázta az osztályra érkező panaszokat. Látszólag nem igazán izgatta ez őt és az osztálytársaimat sem érdekelre túlságosan. Na igen, ők egy külön téma. Mind fiúk voltak, ami azt jelenti, hogy vagy egyedül leszek az elkövetkezendő időben vagy becsatlakozok közéjük. Valahogy az utóbbi lehetőség sokkal jobban tetszik, de persze csak akkor ha kiderül hogy normálisak.

Miközben elemeztem a környezetet valószínűleg kicsengettek, mert pár perc múlva egy fiú állt meg előttem.

- Szóval egy lány - gondolkodott el.

Kékes szeme és egy kicsit hosszabb barna haja volt, de ettől függetlenül barátságosnak tűnt. Jól nézett ki, nem mondhatom, hogy nem. Féloldalasan nekidőlt a padnak és onnan nézett rám.

- Iza, ha nem gond, hogy így hívlak. Kolnay Tamás - nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam.

- Na Papuskám, azért nem kell ráhajtani - kiáltotta Csónakos neki, majd fütyült egy nagyot.

Szinte kiszakadt a dobhártyám, de közben csodáltam is. Ilyet még életemben nem hallottam.

Na, így sorban mindenkit megismertem az osztályban és Cselével kiegészítve. Csele alatt nem csak a fiút említem, hanem a nővérét, Rebekát. Egy osztállyal feljebb jár, de a szünetben berontott a terembe, majd felsikított, hogy végre még egy lány és azonnal kijelentette, hogy legjobb barátnők leszünk.

De csak szerinte. Még nem mondtam, hogy miért vagyok itt vagy, hogy meddig maradok. Ők nem tudják. Még nem. Pár röpke hónap és én elmegyek innen. A gimimet felújítják és én megint visszakerülök oda.

Összefoglalva jól telt a napom. Mindenki kedves. A tanárokat nem igazán ismerem, az osztálytársaim jófejek és egy kezdetleges barátnőféleséget is találtam. Minden rendben lesz. Nem hibázod el. Bízz magadban Bella.