Miraculous-lebuktam-BEFEJEZETT

Ébredés

Megállt bennem a vér. Marinette nem halhat meg! Most hogy megtudtuk hogy ki a másik nagyon sok megbeszélni valónk van!

Hirtelen benyitott egy magas barna hajú orvos

-Jónapot Miss Dupeing-Cheng orvosa vagyok Dr.Narumi.

-Jónapot!-köszöntünk szinte egyszerre.-Kérem mondja meg hogy van- kértem

-A kisasszonyt hajnalban meg kellett műteni ugyanis felszakadtak a sebei és káros anyagok kerültek a szervezetébe. Azonban úgy tudtuk hogy még nincs túl az életveszélyen azonban a vizsgálatok bebizonyították hogy a kisasszony teljesen egészséges. Csak pihennie kell és már holnap hazamehet. A szülőket természetesen már értesítettem. Tudok még valamiben segíteni?

Nagyon megörültem és láttam a többieken is hogy ők is épp annyira örülnek mint én.

-Nem, köszönjük szépen az információt.-mondta kedvesen Alya.

-Rendben akkor arra kérem önöket hogy távozzanak mert a kisasszonyak pihenésre van szüksége.

-Szót fogadtubk és elhagytuk a kórtermet. Tehát nincs semmi baja. Megkönnyebbültem. Él és jól van. Jól van !

-Na hős szerelmes megnyugodtál?-kérdezte a kwamim aki idő közben visszabújt az ingem alá.

-Igen-mondtam neki-És nem vagyok hős szerelmes!

-Dehogy nem! Nagyon nyálas tudsz lenni. Rosszabb mint egy lány

-Hadj békén!-mondtam neki és a barátaim után mentem. Kiértünk a kórház épületéből ahol már Nathalie és a Gorilla várt.

-Sziasztok hétfőn találkozunk! -mondtam nekik és beszálltam a szürke autóba.

Otthon ugyanaz a szürke,barátságtalan, egyhangú ház fogadott mint eddig. De nekem jókedvem volt. Örültem hogy életem szerelme jobban van és hamarosan kiengedik. Felmentem a szobámba és vártam. Vártam az estét.

Marinette:

Nem volt más körülöttem csak sötétség. De hirtelen fény közeledett felém és akövetkező pillanatban már el is vakított. A fény lassan szerte foszlott és a következő másodpercben már egy fehér dolgot láttam meg. Elfordítottam a tekintetem. Ajtó és három szék. Hamar leszűrtem hogy egy kórházban vagyok.

-Marinette...-hallottam hogy valaki szól hozzám. Kis idő múlva megláttam Tikkit.

-Tikki...-szóltam hozzá

-Jaj annyira aggódtam érted!-mondta és láttam rajta hogy megkönnyebbült.Jaj Tikki...

-Sajnálom-mondtam szomorúan mire odaröppent az arcomhoz és megölelt.

-Ne butáskodj, én tartozom bocsánatkéréssel azért,mert ebbe az egészbe belerángattalak. Nagyon nagyon Sajnálom.-mondta és egy könnycsepp gördült le az arcán.

-Akkor erre most borítsunk fátylat-mondtam neki mosolyogva .

Kopogtak az ajtón.

-Gyorsan bújj el-mondtam neki mire elbújt a takaróm alá

-Szabad-mondtam mire belépett rajta anyukám

-Kicsim hát felébredtél!! De örülök! mondta könnyes szemmel és átölelt. Én is sírtam. Nem is sírtam hanem inkább zokogtam. örültem hogy újra láttam anyát és sajnáltam hogy aggódnia kellett miattam.

-Sajnálom hogy aggódnod kellett miattam.-mondtam neki és még órákon keresztül beszélgettünk.

Este:

-Anya este van kérlek menj haza aludni-kérleltem mire elsőre tiltakozott de végül sikerült meggyőznöm. Miután anya hazament én is álomba merültem.

Adrien:

Este van most vagy soha!

-Plagg karmokat ki!-mondtam ki a varázszót és már az éjfekete bőrruha már rajtam is volt. Kiugrottam az ablakon és a kórház felé vettem az irányt. Szerencsére már tudtam hogy melyik a Bogaram szobája. Beugrottam az ablakon és annál gyönyörűbbet még nem láttam életemben. Marinett az ágyán ült és az ablakon bámult kifelé(ugyanis a teremben 2 falon volt ablak.). A holdfény besütött épp Marinette-re. Csodálatosan szép volt.

-Nem tudsz aludni Macska?-kérdezte egy gyönyörű mosollyal az arcán.-Akkor egy cipőben járunk.

Odarohantam hozzá és leültem mellé az ágyra.Megérintettem az arcát mire ő beledörgölőzött( Jézusom ez a szó xD De remélem értitek :D )

-Hogy vagy? -kérdeztem

-Egyre jobban holnap ki is engednek-mondta

-Plagg kar....-mondani akartam a visszaváltoáshoz szükséges szavakat mire a hercegnőm befogta a számat

-Kérlek ne változz vissza Adrien- kért miközben a szemeimbe nézett. óh azok a zafírkék szemek!

-Miért?

-Mert így kevésbé vagyok zavarban. Így könnyebben tudok veled beszélni.

-Miért vagy zavarban a civil énem előtt?

-Buta Macska-mondta és teljesen elpirult. Na nee. Az nem lehet!

-Marinette.....te szerelmes vagy a belém?-tettem fel meglepődötten a kérdést mire még jobban elpirult. Tehát igaz.

-Igen-mondta de nem nézett a szemembe.- Az vagyok már nagyon rég óta.

-MIért nem mondtad el?

-Mi értelme lett volna?-kérdezett vissza-Egy olyan srácot mint te kizárt dolog hogy érdekelhet egy olyan lány mint én. Visszautasítottál volna mert te nem vagy szerelmes belém. CSak barátként tekintesz rám. És a visszautasítást hallani sokkalta fájdalmasabb lett volna. Így inkább csak távolról figyeltelek és szerettelek. És még a mai napig ezt teszem.-mondta egy huzamba. Én pedig kikerekedett szemekkel hallgattam. Legördült egy könnycsepp mindkét szeméből. Nem akarom ezt. Nem akarom sírni látni.-Most meg-kezdte el-tudod hogyén vagyok Katicabogár és csak ezért érdekellek. Viszont én nem akarom hogy azért legyél velem mert én vagyok Katica hanem mert.......-Eddig bírtam. Magam felé fordítottam a fejét és átöleltem úgy hogy a feje a mellkasomnál volt. Ezután megfogtam az állát és felemeltem

-Buta vagy Marinette. Katica és Marinette egy és ugyanazon személy. Szeretlek álarccal és álarc nélkül is. És mostmár nem menekülsz előlem-mondtam suttogva az ajkára és a végén lágy szenvedélyes csókban egyesültünk..........