Megvédelek (felfüggesztett)

Első fejezet- Külön utakon

Karen szemszöge

Épp történelemórám volt, mikor bejött az órára Hina és szólt, hogy az apánk hívat.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Nem tudom.
Egy szobába tértünk be, ahol szemben velünk ott ült, kissé gondterhelt arcával az apánk.
Szólt, hogy üljünk le.
- Lányok, mivel csak 1 hónap maradt, és Hina végez, ezért küldtem egy levelet, hogy kérvényezzek egy házasságot a királyi család egyik trónörökösével. Hina, oda fogsz költözni a palotába.
- Ahogy óhajtja, apám.
A testvérem mindig önfeláldozó volt, és anyánk halála után megpróbált a lehető legkevesebb gondot okozni az apánknak. És most is ez, hozzámegy egy idegen férfihez, akit nem ismer és sosem látott, hogy teljesíthesse apánk kérését.
- Apám, kérlek, engedd meg, hogy vele mehessek!
Láttam rajtuk, hogy meglepődnek a kijelentésemen, de ha az apám így dönt, én sosem hagynám magára a testvéremet.
- Karen, ez nem így megy...- szólt az apám- nem mehetsz csak úgy a palotába.
- De nem akarom Hinát egyedül hagyni!- szürke szemem szikrázott a dühtől.
- Értékelem a ragaszkodásod, de neked tanulnod kell. Most pedig menjetek vissza az órára!
És ezzel lezárta a beszélgetést.

Alig vártam, hogy vége legyen az órának, hogy megkeressem a nővéremet. Nem hagyhatom, hogy ez legyen vele, meg hogy a palotában mit művelnének vele... az egy valóságos börtön. Nem értem, miért akar apánk odaküldeni. Nem hagyom Nee-san-t (nővéremet) egyedül! Még ha ki is tanulok orvosnak, már túl késő lesz... De mit tehetnék? A mágia... a mágiát nem akarom használni... Egész életemben titkoltam, nem fedhetem fel most. Nem tehetem, mert életem végéig elszakítanának tőle...
Máshogy kell bejutnom. Lennie kell valami más megoldásnak. Beszökhetnék, de hamar észrevennének, és ezért még börtönbe is vethetnek.
Míg ezeken gondolkoztam, megtaláltam Hinát.
- Miért nem utasítottad vissza? Miért hagytad, hogy csak úgy eladjon?
- Karen, hagyd abba ezt a gyerekes viselkedést, és figyelj rám. Nem kell megvédened, nem lesz semmi bajom a palotában, és ha elvesz feleségül az egyik trónörökös, biztos, hogy jó életem lesz, te kövesd az álmod és legyél orvos. Majd ha tudlak, meglátogatlak.
- És mi van, ha egyik sem vesz el? Mit teszel?
- Hazajövök, és megpróbálok mindent megtenni a családunkért.
- Megint ez az önfeláldozó viselkedés... Tudhatnád, hogy a palotából nem sokan jönnek ki, a titkokat, melyeket ott megtudsz... Nem fognak elengedni!
- Kezdesz fárasztani Karen. Hagyd abba ezt az ostoba viselkedést. Most órám lesz, később még beszélünk. – Barna szeme szomorúságról árulkodott.

Végül nem beszéltünk, és már bántam, hogy összevesztem vele.
Eltelt egy hónap...

    A házunk előtt a szekerek a nővérem holmijával megpakolva indulásra készen álltak. Láttam az ablakból, ahogy beszáll az első kocsiba és lassan bezáródik utána az ajtó. Könnyek gyűltek a szemembe, mert még elköszönni se tudtam rendesen. Elindultak. Én kirohantam az útra, mely a szekereket húzó ló lába nyomaiból felszálló porral volt tele.
- Viszlát –suttogtam. Várj még egy kicsit, és nemsokára utánad megyek, megígérem.