Megvédelek (felfüggesztett)

Harmadik fejezet- Megérkeztem

Karen szemszöge
Egy orbitálisan nagy hülyeséget csináltam. Ehehh...

Régebben úgy gondoltam, mivel tudok mágiát használni, ezért megtanulom, hogy hogyan használjam, persze titokban.

Otthon rengeteg könyv volt, ezért fel se tűnt 1-1 varázslatról szóló. Titokban gyakoroltam, hogy elsajátítsam, amit a sors szánt nekem, de nem gondoltam volna, hogy ilyesmire fogom használni.

Megtanultam, hogyan módosítsam valakinek az emlékeit, persze ha rendesen megtanultam volna, egy egész életet át tudnék írni, de még nem jutottam arra a szintre. Pillanatnyilag legalább 2 hetet tudok módosítani. És használtam.

Ahogy a kocsik után hátrahagyott porban álltam rádöbbentem valamire:

Hina 1 nap alatt ér a palotába, szóval legalább kétszer meg fognak állni.

Gyorsan berohantam apámhoz, és arra használtam az erőm, hogy arra emlékezzen, hogy engem ígért oda a királyi családnak, mert Hina nem akart menni.

Fogtam egy lovat az istállóból, és a nővérem után mentem.

Megdöbbent arccal nézett rám.

- Mit keresel itt?
- Bízz bennem, kérlek. Megakadályozom a házasságod, hogy semmi bajod ne legyen!
- Ez őrültség! Nem tudnád megakadályozni!
- Azt csak hiszed.

Elővettem a ruhám ujjából egy gyönyörűen faragott botot, ami olyan hosszú lehetett mint az alkarom. Régen egy sétapálca lehetett, de anyám mikor megtalálta átcsináltatta, és azt mondta, hogy csak végső esetben használhatom. Hát, eljött ez a nap.

- Memorex! – se ezzel átírtam az emlékeit.
Ezután arra emlékezett, hogy még egyszer elbúcsúzott tőlem, és távozott.

De. Valamire nem gondoltam. A LEVÉL MÁR 1 HÓNAPJA EL LETT KÜLDVE! Vagyis a nővérem neve kell, hogy benne álljon! Hogy lehettem ennyire hülye!? Itt viszont hiába írom át az emlékeit a levél fogadójának, a levél egy bizonyíték, és ha meglátják, gyanakodni fognak.
És persze, hogy akkor jövök minderre rá, amikor kimondom a nevem....

Ren Koumei-t figyeltem. Meglepett volt, lehet, hogy már rájött, hogy nem Hina vagyok? Máshogy képzeltem el a 2. trónörököst. Valami daliásabb, szigorúbb tekintetűre gondoltam. Furcsamód mintha sugározna belőle a lustaság, a szemei fáradságról árulkodnak, és elég fura ékszereket visel.

- Vezessétek be Karen-sant a lakrészébe! – adta ki Ren Koumei a parancsot.

Ahogy indultam befele 2 őr kísért. Soha nem láttam ilyen közelről a palotát, ráadásul itt fogok élni.

Nagyon szépen néz ki, és hatalmas. Csak ámultam, ahogy az oszlopfolyosókon végig mentünk, gyönyörűen faragott, festett képeket, szobrokat láttam. Talán nem is lehet annyira rossz ez a hely, gondoltam magamban.

- Vigyázzon kisasszony! – szólt az egyik kísérőm, viszont mar késő volt.

Valakinek teljes erőmből nekiütköztem a figyelmetlenségem miatt.

- B-bo-bocsánat!- dadogtam, és amikor felnéztem, egy vörös szempárral néztem farkasszemet.