Megvédelek (felfüggesztett)

Negyedik fejezet- Egy új kezdet

Kouen szemszöge
Ahogy a folyosón haladtam a szobám felé, azon gondolkoztam, hogy lehet nem kellett volna azt mondanom, hogy Koumei-é a felkérés. Miko-sant régebben is ismertem, és sejtettem, hogy elküldi az egyik lányát ide. A levélben nem volt említve, hogy kihez adjuk, csak az, hogy meg akarja házasítani, én viszont nem vehetem el Hina-sant (ez a név állt a levélben), mert a hadsereg főparancsnokaként  nincs időm az ilyesmire.

Szekerek hangját hallom, tehát megérkezett. Koumei valószínűleg kiment fogadni. Később behívatom, meg szeretném ismerni. Nemsokára dél van. 1 óra múlva tálalni fogják az ebédet.

-Vigyázzon kisasszony! – egy őr kiált.
Egy hölgy csapódott a mellkasomnak.

- Bo-bo-csánat – szólt a lány.
Mikor felemelte a fejét egy szürke szempár tekintett vissza rám, mely olyan volt, akár a vihar. Az arca meglepetést, döbbenetet sugárzott.

- Kakuteru Karen vagyok! – szólt a lány.

Karen? Nem Hina? A levélben Kakiteru Hina állt. Mi történt?

- Örvendek a találkozásnak! Ren Kouen vagyok, a trónörökös.

Karen szemszöge

Nem vette észre? Nem, az nem lehet, hiszen habozott, amikor kimondtam a nevem. Ha megtudják, hogy én jöttem, abból nagy cirkusz lesz...

- 1 óra múlva tálalni  az ebédet, kérem látogasson majd be az étkezőbe! – szólt Kouen-san.

- Köszönöm a felajánlást! Mindenképp ottleszek.

- Ezt örömmel hallom.

Azzal távozott. Ahogy utánanéztem, láttam ahogy egy sarkon elfordul, és eltűnt a szemem elől.

- Erre tessék, Kisasszony!- intett az őr az egyik ajtó felé.

Kinyitottam az ajtót, és egy beltéri folyosón találtam magam. Ezután számos kisebb-nagyobb helyeken haladtunk át. Egyedül sose találnék ki ebből a labirintusból szerintem.
Végre elértük a helyet, ahol aludni fogok. Egy nagy szobába érkeztem, ahol egy óriási ágy, egy nagy tükör, és asztal, valamint székek voltak. A szobából további 3 ajtó nyílt, egy a fürdőszobába, egy egy szekrénybe (amekkorát még sose láttam) , valamint egy erkélyre. Mielőtt bementem volna, még megkérdeztem, hogy merre kell menni az ebédlőbe. Viszont nem jegyeztem meg, ezért inkább megkértem, hogy majd kísérjenek el :D.

~4 órával később~

Ebéd után egész végig a palotát jártam, el is tévedtem párszor, de sikerült végre visszatalálnom a szobámba.

Kopogtak az ajtón.

- Szabad! -mondtam.

Ahogy kinyílt az ajtó, egy tizenéves fiú lépett be rajta.

- Ren Kouen-sama kéreti önt a fogadótermébe! -  adta át a parancsot a gyerek. – Elkísérem.

- Rendben, megyek.

Azzal elindultam a fiú után. Újra egy jó pár helyen haladtunk át, amit szintén alig tudtam megjegyezni. Egy óriási ajtó előtt állt meg.

- Kérem lépjen be rajta!

Lassan kinyitottam az ajtót. Bent egy könyvespolcokkal teli termet találtam, ahol középen egy asztalnál Kouen-san olvasott.

Közelebb léptem hozzá.

- Elnézést...
Az asztalra tette a papírt.

- Ki vagy?

A szívem kihagyott egy ütemet. Ki vagyok...?