Mikor megismertem

24 3 0
                                    

-anya...anya ne...anya kérlek...kérlek kelj fel..ne ..nem halhatsz meg ..ne kérlek...ANYA!-felriadtam. - Csak álom... ez csak egy álom.-nyugtatgattam magam. Felültem és ránéztem az órára. 6:23 késésben vagyok.-a picsába-mondtam,majd felpattantam felvettem egy üzleti ruhát és elindultam a múzeumba. Futottam mint az őrült,bementem egy kávézóba és minden reggel vettem magamnak egy kávét. Kiszaladtam a kávézóból és rohantam tovább. Pont beakartam fordulni a sarkon amikor valami idióta nekem futott és az összes kávé rácimborált és minden iratom ami a mappámban volt szerte hullt a földön

-oh ne már ...basszus...BASSZUS.-mondtam rohadt idegesen és feszülten.

-bakker...ne haragudj. Várj has segítsek.-mondta majd letérdelt és segített felszedni a papírokat.

-köszönöm-mondtam ideges hangon-de már eleget segítettél-kitéptem a kezéből a papírjaimat a többit pedig felvettem a földről és elrohantam.

Beértem a múzeumba és rögtön a legjobb barátnőm egyben munkatársam Scarlett sietett felém.

-Jézus Meggie,hol voltál? A főnök rohadt ideges. És mi történt a ruháddal?

-El aludtam , tudom hogy ideges és egy barom nekem jött az utcán és magamra borítottam a kávémat.

-Héj!-kiabált nekünk Joe a főnököm majd odafutott hozzánk.

_Meggie azonnal gyere, az egész csoport csak rád vár,hogy körbevezesd őket.-kiabált rám suttogva, hogy meg ne hallja a csoportom.

-Tudom ,sajnálom. Máris megyek.-elindultam a csoportom felé amikor megpillantottam azt a pasit aki nekem jött az utcán. Most hogy jobban szemügyre vettem rájöttem hogy egy nagyon jó pasival voltam ma bunkó. Scarlett odajött hozzám.

-Nézd, ő az a pasi aki nekem jött ma reggel.-Scarlett is jobban szemügyre vette,mire tágra nyiltak a szemei.

-Ő? Hisz ez egy nagyon jó pasi.

-igen, erre már én is rájöttem-mondtam full feszülten- de néz már rám , tiszta kávé vagyok- erre Scarlett berángatott a mosdóba. nedves papírzsepivel megcsinálta a ruhámat hogy kissé eltudja tüntetni a foltot majd kilökött.

-kész is , na menny.-oda mentem a csoportomhoz.

-Jó napot Meggie Wright (Rájt) vagyok.-mutatkoztam be a csoportnak. -ma én leszek a tárlatvezetőjük. Sok szeretettel köszöntöm önöket a Pablo Picasso múzeumban . aki esetleg nem értené, a múzeumunk neve abból ered hogy itt mindent Picasso festett és formált. N a de nem is húzom tovább az idejüket kérem kövessenek.-elindultunk és az egész csoport (22 fő) követett. az a pasi pedig hirtelen mellém került.

-szia!-suttogta oda nekem.

-szia!-suttogtam vissza. 

-bocsi a reggeliért elég béna voltam.

- igen , de én meg rendkívül bunkó.

-nem ... az az de egy kicsit.-mondta majd nevetni kezdett.

-kösz. -mondtam és én is mosolyogni kezdtem.

-nem,egyébként megértem , hisz leöntöttelek kávéval és ahogy láttam eléggé siettél. De remélem nem késtél el miattam.

-oh de végül elkéstem, de nem a te hibád. Későn keltem szóval így is úgy is el késtem volna.

-Ja, értem... egyébként Augustus... Augustus Waters- nyújtotta felé a kezét.

- Meggie Wright- ráztam vele kezet. Kb. egy ,másfél óra alatt körbevezettem a csoportomat, de az alatt az idő alatt amikor épp nem a festményekről vagy a szobrokról regéltem akkor éppen Augustusszal beszéltem. Az egész napunkat részletről-részletre elmeséltük egymásnak. Elég jó vele beszélgetni.

Mikor végeztem és körbevezettem a csoportot megkaptam a jól megérdemelt pénzem plusz a borravalók. Szóval számomra hatalmas volt a boldogság. Ekkor oda jött hozzám a főnököm.

-Meggie! Nagyon ügyes voltál ma. Ezzel a késést ki is engesztelted.

-Köszönöm Joe és megígérem hogy nem kések többet.

-Azt ajánlom -mondta kisebb mosollyal az arcán. -Ja és egyébként egy fiú keres az ajtónál...valami Augustus.-Mondta majd elment. Erre a névre nagyon meglepődtem. Elbúcsúztam Scarlettől és kimentem Augustushoz.

-szia.-mondta kedvesen.

-Szia. Hát te?- kérdeztem még mindig meglepődve.

- tudom hogy az első találkozás nem volt túl meggyőző, de engesztelés képen lenne kedved eljönni velem vacsorázni?


Sziasztok!

Ez a második könyvem szóval mégy elég kezdő vagyok.

ezért a tanácsokat elfogadom és várom a visszajelzéseket






Múltba TekintveOù les histoires vivent. Découvrez maintenant