-When I wake up,
The dream isn't done.
I wanna see your face,
And know I made it home.
If nothing is true,
What more can I do?
I am still painting flowers for you,
I am still painting flowers for you.-
|All Time Low - Painting Flowers|
Yoongi a szobájában ült miközben Hoseokra várt. A fiatalabb éppen tusolt, míg az idősebb egy papírra írt szavakat, amik mondatokká váltak.
Rengeteg szó ami kimondatlan maradt. Minden mondandóját, érzését, el nem mondott gondolatát papírra vetette.
Mikor végzett, egy edző táskába rejtette a papírt, miben pár póló,farmer és cipő sorakozott.
A menta hajú arra lett figyelmes,hogy valaki a derekára kulcsolja kezeit.
"Hoseok, ne ijesztgess kérlek." Mondta halkan.
"Sajnálom, csak úgy éreztem, hogy most szükséged van egy ölelésre."
És jól is érezte...hiszen Yoongi megállás nélkül arra gondolt, mi lesz Hobival, hogy ha ő már nem lesz itt vele.
"Igen...szükségem volt rá." Suttogta úgy,hogy szinte alig hallotta saját magát.
"Szeretnél aludni?"
"Igen..."
Így mindketten a takaró alá bújtak, egymáshoz közel.
Csak néztek egymás szemébe, várva a csodát, hogy valaki azt mondja nekik, hogy nem lesz semmi baj.
"Jóéjt Hyung."
Yoongi nem válaszolt.
Hoseok összekulcsolta kezeiket,majd elmosolyodott.
Yoongi nem tett semmit.
'Hoseok...úgy sajnálom...' Gondolatai visszhangot vertek fejében...
És igazán sajnálta...
Örökké sajnálni fogja amit tenni fog.
VOUS LISEZ
Sun and Moon |솝|
Fanfiction-Tudod, hogy a Hold csak azért világít mert a Nap fénye megcsillan rajta? Hát ez vagyok én vele. Ő az én Napom és csak azért fénylek mert velem van.- Live like the Sun Love like the Moon
