A Fellegek Felett

3.fejezet

Az autóba beszálva újból bedugtam a fülest és zene halgatás közbe az ablakon néztem ki. Agyaltam . Hogy min is ? Öszintén nem tudom vagy a fiún vagy a hercegnőn . Mikor melyiken. Valami azt sugta a fiuval még találkozni fogok. A hercegnővel viszont valami nem oké . Mintha bolond lenne. Még is szeretnivaló. De én mégse szeretek egy apuci pici hercegnője. Undorito. Hogy tudja igy szeretni. Mint egy kedvenc. Még is mért akarok ilyen lenni. Akit mindenki szeret . Akit mindenki félt hogy semmi baja ne lehessen. Ekkor a kocsi szép lassan az autó megált a lovarda udvarán ahol millionyi gyerek tombolt . Majd a milédi ajtaját kinyitották s ő gyöztes mosolyal nyitotta ki nekem az ajtot. Ismétlem nekem. Ezzel mindenkinek azt sugta ő a fontos. Ekkor mellém ugrált Stella. Majd a kezünkbe nyomva a serleget. S fölemelt kézzel mosolyra huztam szám. Az első kép készulte után tovább mosolyogtam. Igen boldog voltam. Mindenki minket ünnepelt mikor megcsörrent a telefonom.
- Haló mit akar.
- Szia jó hallani a hangod. Szoval az van hogy találkozni fogunk holnap. Méghozzá ott ahol a verseny volt tartva. Ja csinos legyél mi ótt várunk. Siess ne késs 12:25 -kor lessz elötetek a busz . Ne késd le . Budapesti  egyetemre kell jönöd. Második emelet 329 es ajtó. Ott leszúnk.-hadarta lelkesen . Kissé túl lelkesen.
-ki maga . Ugye nem te vagy az hercegnő?
-Talált . Én vagyok a te Viktoriád.-nevetett bele a vonalba .
-Figyelj nekem erre nincs időm a gyerekes járékotokra . Amugymeg hogy érted hogy várni fogunk.
- Na de cica illik igy beszélni a megmentöddel-A mondat után egy csepp hang se jött ki a számon csak halgattam a bársonyos hangot. Ez nem lehet az a fiú. Lehetetlen.
- Szotlanság beleegyezés szóval ne késs . Ne feledd tudom hogy ki vagy mindössze te nem tudod ki vagyok drága Alizom.-S ha azt montam hogy meg szolalni nem tudok akkor javitom magam most már levegöt se vettem és lefagyva vörös arcal néztem a telefonomra . Mintha maga a sátánnal beszéltem volna. Hogy történhetett ez. És ki ő? Mivel babonázott meg?
- Mi van elvitte a cica a nyelved édesem?.....-majd kinyomtam. S mint ha semmi se történt volna mentem a kocsihóz és vittem be Csillagot a saját boxába. Majd beérve lerogytam a földre és gondolkodtam. Ki ez a fiú hang csak ne az a titokzatos zöld szemű . Nem nem lehet én megörultem s ez csak képzelet lehet . Vagy boszorkányság. A nap többi részébe agyaltam. Hogy elmenjek vagy nem. Végül endöntöttem hogy megyek. Lementem vacsizni. S a vége felé begyögtem hogy holnap hova megyek és hogy kell pénz meg hogy késön jövök meg. Azomban mikor káromkodni akartam hogy nem engednek egy furcsa szó jött ki a számon"légysziii". S míg a többiek izlelgették a milédi csak anyit mondott : -Meny kicsi kincsem .- S a végére bebigyesztett egy mosolyt .mi a szar van velem ? Én soha ..... soha nem beszéltem igy  a milédivel. Ez nem lessz jó a végén egy jó kis lány leszek majd még furább dolog történt . Megköszöntem. S felfutottarm a lépcsön az emeleti szobámba s magamra zártam az ajtot. Ágyamra vetödve néztem a plafont. Pár percre rá kopogtak.
-igen ki az ? Na jó gyere.
Majd az ajtó nyilt mögötte pedig Stella kukucskált.majd bejjeb lépet.
-Iza csak csak anyit akartam mondani hogy köszönöm.-majd ovatosan leült mellém az ágy szélére.
- Mért védtél meg?-kérdezte könnyezve
- Mert a fogadott hugom vagy s bár nem szeretlek . De az életem árán is megvédelek mig itt élek és mig aStar akadémia tagja vagyok.
- Köszi és tudod mit én szeretlek és felnézek rád amugy anya az irodába vár téged vendégeid jöttek.- majd felpatant megölelt és kifutott.majd lassan felkeltem s az irodába csoszogtam. Ahol a "meglepi"várt . Aki ahogy benyitottam apám és a cafkája volt. Ez az . De nem csak ök voltak hanem egy pasi aki kezébe egy kis baba volt. Ő lenne a mostohatesom? Beléptem majd a milédi arcára nyomtam ehy puszit. Undoritoan csöpögös lettem . Ez az. Majd elfoglaltam a hejem és ekkor vettem észre hogy apám kezébe és a nő kezébe is van egy -egy baba. Mi a szar ez nem lehet.
- Kincsem gyere velünk haza.- kérlelt a nő
- Maga fogyatékos hogy nem érti. NEM megyek magával sehova. Adják oda amit hoztak és lehet elmenni.- Közöltem nemes egyszerüséggel. Nem érdekel mit akarnak én sehova nem megyek velük.
- Kicsim igy nem beszélhecc anyáddal.-emelte fel a hangját.
- Ő nem az agyám. Soha nem volt és soha nem is lesz ugy hogy őrülök hogy láttalak fater . De most menyetek.És soha többet ne gyertek vissza. Értitek soha.- ezek után még mondani akartak valamit de én szépen az ajtohoz sétáltam és kinyitottam nekik az ajtot jelezve hogy "viszlát ".