Csak...

Remény

A napom további része szokatlanul unalmasra sikeredett, úgyhogy hamar le is feküdtem.

*2 hét múlva*

Sok minden történt ezidő alatt. Leesett az idei első hó, versenyen voltam, kirándultam, szüleimmel volt egy-két konfliktus helyzetünk, buliztam, visszaestem a depresszióba, munkába jártam, stb.
Tulajdonképpen ne is nevezzük ezt depressziónak. Csak lelkileg nem vagyok egészséges, kezdő vagy középstádiumú skizofrénia. Orvosnál sosem voltam vele, pedig elmennék, de nem tudnám megfogalmazni és kihagynék részleteket, úgyhogy inkább hagyom. Nemrég néztem utána a skizofréniának, mert kezdett gyanús lenni a személyiségem. Nem tudok összefüggően kommunikálni, nem tudok fogalmazni, ugyanabban az időben ugyanarról a dologról többféleképpen vélekedek, nincs összefüggő gondolatmenetem, nehezen koncentrálok, rettenetesen rossz az emlékezőképességem, nem tudok boldog lenni mert még ha az is vagyok, kreálok magamnak rossz kedvet, lelkileg gyenge vagyok, mindent felnagyítok, valószínűleg hipochonder is vagyok és még sorolhatnám. De ez csak pár tünet a többtízből, amik közül elég sok összefügg. Ugyanakkor testileg is van minden bajom, de lehet csak túlzok, nem tudom.
Viszont őszinte vagyok. És ez a mai világban nagy érték. Ahogy ismerem meg az embereket, azt veszem észre, hogy egyre többen hazudnak körülöttem. Undorodom a hamis emberektől, de ha ez nekik jól esik, akkor csinálják csak. Nem lehet kellemes unalmasan élni, gondolom ezért hazudják le a csillagokat is. Például egy régen hozzám közel álló személy is ezt csinálja, legfőképp emiatt kezdtem semlegesen viszonyulni hozzá, de úgy alakult, hogy most már szinte utálom. Hányok a jelenlététől. Attól, hogy beszél, okoskodik, holott fogalma sincs semmiről, színészkedik és találgat összevissza. Ráadásul teszi a szépet, a hátad mögött meg kibeszél. Ja és az önsajnáltatás legfelső szintjét üti, leginkább mert nem valódi problémákat hangoztat, hanem csak kitalációkat. A legrosszabb tulajdonságok egy helyen, komolyan. Az ilyen embereket kéne száműzni valahova.

Szokásosan indult a reggelem. Felöltözés, arcmosás, fogmosás, vécé, fésülködés, undorodás a tükörtől, majd indulás a buszra. Leszálláskor megint várt Aubrey, cigizés az állomás oldalánál, Ethan nem volt ott, suliba menés.

Órán már éreztem, hogy nincs minden rendben, és még a hasam is fájt. Úgyhogy ki kellett mennem vécére, de nagyon kellemetlen dolgot tapasztaltam. Megjött a Mikulás.
Rettenetesen szenvedtem, majdnem felkötöttem magam egy fűszálra. Már kezdtem volna ásni a síromat a csempébe, mikor megszűnt a fájdalom a csodatévő Ibalgin hatására. Köszönöm Ibalgin, hálával tartozom!

Igazából holnap jön az igazi Mikulás, de már előre megkaptam az ajándékom egy részét, a mai hashasogató kellemes érzést. Bár a csokiknak jobban örülök, de nem baj.

Egyébként elhatároztam, hogy kemény diétába kezdek, mert szokatlanul nagyok a hájaim. Én is okos vagyok... pont karácsony előtt, amikor jól be kell lakni.

Délután busszal mentem haza, de elég sokan voltunk rajta, úgyhogy leült mellém egy legény. Egyszercsak elsétált mellettem Logan. Örültem, mint majom a farkának, és ezt a mellettem ülő srác is észrevette. Valószínűleg azt hitte, hogy tetszik nekem, mert csillogó szemekkel néztem rá, amikor véletlenül elbambultam rajta. Megpróbáltam úgy viselkedni, mintha nem lennék boldog attól, hogy valaki le mert mellém ülni. Mert gondolhatta azt is, hogy azért viselkedek furán. Mindegy, az első adandó alkalommal el is ült mellőlem. Logant elkezdtem SMS-ekkel bombázni, hogy ott szálljon le, ahol én. És lám, ott szállt le, ahol én. Még a busz elhagyása előtt az esésemből kreáltam egy elegáns, profi szintű leülést, egyenes háttal. Hmm szépen eleső művészeti irányzat...
Elkísért a kishúgomért az iskolába, és hazáig ő vitte a táskáját. Neki a húga is abba az osztályba jár, ahova az enyém, csak őt az anyukája hazavitte még korábban.

Jó érzés volt vele lenni, ez hiányzott már nagyon. Amikor nem beszéltünk, úgy éreztem, hogy elvesztettem. És úgy rohadt üres volt minden, nélküle nem akartam élni. Meg nem is tudtam volna. Nekem ő olyan fontos, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Bár valószínűleg én nem tartozom a legjobb barátai közé, de nem zavar, örülök amíg jóban vagyunk.

Szeretném azt hinni, hogy ő a hibás a barátságunk ideiglenes megszűnésében, de én vagyok. Nem tudom, mit tettem, vagy mit sem, de ok nélkül nem szakított volna meg velem minden kapcsolatot. Lehet túl sok voltam neki, vagy megunt, vagy csak átbasztak neki és ennyi. Vaaagy titokban szerelmes belém, csak jól titkolja. Kis huncut Logie biztos belémesett, mert nekem nem lehet ellenállni. Bár Andrewnak sikerült.

Már csak pár év és Írország. Írország... addig összespórolok annyit, hogy pár hónapig el tudjak ott lenni. Közben keresek munkát, mondjuk egy kocsmában. Az ír kultúra, az ír kocsmák a szerelmeim, ha még nem említettem volna. Itt hagyok mindent és mindenkit. Persze sokan fognak hiányozni, főleg a családom, de szeretnék szerencsét próbálni, illetve az sem mellékes, hogy nem akarok továbbra is púp lenni a hátakon. Mondjuk Emelit és Cécilet vinném magammal szívesen, csak úgyse jönnének. Pech.

Reggelre megtelik a csizma, alig várom már. Hmm vajon mit hoz a Mikulás...?