Csak...

Számít

Buszon ülve figyeltem az esőcseppek végigszáguldását az üvegen. A fülhallgatóból Asking Alexandria szólt. Mire feleszméltem, már beértünk a faluba, így zökkentem ki a gondolataimból. Általában baromságokon gondolkodom, mert amúgy nem vagyok egy normális ember, de aznap nagyon ki voltam akadva. Pont négy hete beszéltem utoljára a legjobb barátommal, Logannel. Ő volt az, aki mindig megmondta az igazat, ő itt volt nekem, ha szükségem volt rá. Olyan szinten bevéste magát a szívembe, hogy az leírhatatlan. Aztán egyik napról a másikra nem szólt hozzám. Az elmúlt négy hét nagyon nehéz volt. Amondó voltam, hogy ha neki ennyit ér a barátságunk, akkor én nem fogok utána futni. Ezt a napot is végigsírtam, mint az ezt megelőző többit. Ráadásul bekönnyeztem mindenhol, ami rám nem jellemző, ugyanis az emberek előtt azt szeretem mutatni, hogy boldog vagyok, még ha nem is.
Leszálltam a buszról és elindultam haza. Útközben megálltam elszívni egy cigit, kicsit lenyugodtam. Otthon nem szeretek cigizni, mert anya nem nézi jó szemmel.
-Megjötteeem!
-Á, szia Ava! - köszöntött anya. - Székelykáposztát csináltam ebédre.
-A kedvencem! - csattantam fel, és már mentem is enni.
Kaja után ledobtam magam az ágyra és bekapcsoltam a netet. Annyit pittyogott a telefonom, hogy majdnem földhöz vágtam. Nagyon kevés embernek szoktam visszaírni, úgyhogy most sem vittem túlzásba. Ezt sokan már megszólták nekem, há' de most micsináljak velük, ha nincs kedvem?
Lassan beesteledett, lefeküdtem a kanapéra és néztem a tévét. Egy újabb nap ment el semmittevéssel... Egyszercsak felvillant a telefonom és előugrott a Snapchat ikon Logan nevével. Erre pont ma, pont nem számítottam, de még mielőtt elolvastam volna, mit írt, besiettem a szobámba. Érdeklődött, hogy hogy vagyok és bocsánatot kért, hogy így viselkedett velem, nekem meg patakokban kezdtek folyni a könnyeim. Részben az örömtől, részben az elmúlt négy hét felidézésétől. Úgy tűnik, kezdenek javulni a dolgok. Mondjuk már nagyon ideje, mert olyan mosott rongy voltam, hogy legszívesebben megsimogattam volna a bordáimat, lábfejjel erőből.
Sokan úgy gondolják, hogy nekem tökéletes életem van, mert a családommal nagyon jól kijövök, rengeteg barátom van, megkapok mindent, amit szeretnék, suliban jól teljesítek, stb. De ez korántsem így van. Mármint a nagyja. Tény, hogy jó a kapcsolatom a családommal, főleg anyával, de csak amíg nem szólnak be, mert akkor támadok. Nagyon gyakran vágják azt a fejemhez, hogy kövér vagyok, ami elég rosszul esik, mert tudom, hogy tényleg nincs álomalakom. Amit viszont ki nem állhatok, az az, amikor valaki az intelligencia szintemet ócsárolja, és hát azt is szokták. Tulajdonképpen mindig mással piszkálnak, és már torkig vagyok vele. Amióta Logannel nem beszéltünk, azóta a többiek sem keresnek abból a baráti társaságból, sőt ők eddig sem szoktak. Mindig Logan vagy Andrew hívott ki. Egyébként ők legjobb barátok, meg nekem is a legjobb barátaim, így mi hárman szoktunk legtöbbet kijárni, csak most ez az időszak... Andrewra még később visszatérünk. Rajtuk kívül van néhány haverom, három legeslegjobb barátnőm, akiket nem cserélnék le senkire, és pár barátnőm. Cécile, Emeli és Aubrey, ők hárman mindig mellettem állnak. Oké, nemcsak ők, de na. És most jön Andrew. Mint már korábban említettem, ő az egyik legjobb barátom, és egyben szerelmem is. 3 éve szerettem bele, amikor kezdtem megismerni, azóta egyre jobban imádom. Ő tud róla, pár hónapja megírtam neki, de csak barátilag szeret, mondjuk nem is vártam mást. Féltem, hogy mi lesz, ha megtudja, és távol akar magától tartani, de szerencsére ez nem történt meg. Mindenkit visszautasítok azóta, mert szerelem nélkül nem szeretnék senkit magamnak, őt meg nem kaphatom meg, úgyhogy valószínűleg apácaként fogok meghalni.
Arra lettem figyelmes, hogy átváltott a telefonom Hollywood Undeadre. Elkezdtem berakodni a táskámba. Tanulni mindig suliban szoktam, vagy még ott sem, mert lusta vagyok és a füzeteimet sem hordom haza. Miután elrendeztem a cigit a dobozban, elindultam zuhanyozni, persze zenével. Aznap már nem gondoltam semmi depressziós dologra, nehogy túlerőltessem az agysejtjeimet. Sok volt ez már így is. Lefekvéskor még végigfutott az agyamon Cécile pár faszsága, úgyhogy jókedvvel mentem aludni, négy hét után újra.

🍰🍰🍰

Olyan letargikusra született, hogy nagyon... de csak mert kellett a bevezetéshez, egyébként a későbbiekben igyekszem több humort csempészni bele. Písz