Hello Kempf!

8. Rész

Miután én is megnyugodtam, a többiek megpróbáltak egy kis palacsintát lenyomni a torkomon. Hát nem mondanám, hogy annyira sikerült nekik. Közben próbáltak egy kicsit jobb kedvre deríteni, de hát a történtek után nem ment nekik valami könnyen. A fiúk elmentek fürdeni, én pedig elfeküdtem egy napozó ágyon. Pár perccel később Zozo jött felém, és elfeküdt az ágy másik felén.

- Hogy vagy?- nézett rám egy enyhe mosollyal.

- Hát voltam már jobban is.-mondtam egy kínos mosollyal.-Ugye téged meg Tomit nem ütött meg?

- Nem volt rá ideje. Fáj még az arcod?

- Még egy kicsit ég de nem vészes.-mondtam mire felém tartotta a kezét, én pedig csak kérdőn néztem rá.

- Hideg a tenyerem, eddig a hideg üveget szorongattam, talán picit segít.-mondta, én pedig az oldalamra fordultam, hogy elérje az arcom. A hideg tenyere áldás volt az égő bőrömnek. Nagyon jól esett. Becsuktam a szemeim és csak feküdtem a hideg tenyerével az arcomon.- Gyere feküdj közelebb és akkor nem kell tartanom a kezem.-nyakam alá tette a karját, én pedig közelebb csúszva elhelyezkedtem, és élveztem tovább a hűsítő érzést. Egy idő után meg melegedett a tenyere, de nem szóltam neki, mert jól esett így feküdni. Kis idő után elaludtam.

Pár óra múlva Zozo keltegetésére keltem, aki már egy bögre kávéval ült mellettem.

- Tessék, ez a tiéd.-adta a kezembe a bögrét.

- Köszi. Többiek hol vannak?

- Fiúk bent bmx-eznek, lányok meg nézik őket, ha csak azóta meg nem unták.

- Te hogy hogy nem vagy bent velük?

- Nem akartalak egyedül itt hagyni, a végén még valakinek megtetszel aztán elrabol. Mi lenne akkor velem?- kacsintott rám.

- Szerintem nyugodt életed lenne.

- Nem szeretem a nyugodt életet.

- Hát ezt sajnálom, én nagyon szeretem, csak nem jön sosem össze. Mindig mikor eltervezem, hogy pihenek ti megoldjátok, hogy ne tudjak.- mondtam mire ő meghökkenve a mellkasára tette a kezét.

- Mii? Mi ilyet sosem teszünk.

- Zozo. Valamelyik napra beterveztem, hogy egész nap sorozatozok, te voltál az első aki azt mondta felejtsem el , mert elkell veletek mennem Győrbe. Biztos nem tesztek ilyet? Tönkre teszitek a nyugodt kis életem.- míg ezt elmondtam sértődött fejjel nézett rám, vagyis csak próbált, de nem ment neki. Erre már nem is válaszolt, csak elvette a bögrét letette, majd csikizni kezdett. Én pedig nevetve próbáltam védekezni ellene.

- Mizu galambocskák?-nézett ránk vigyorogva a kisebbik Kempf fiú

- Azt mondta tönkre tesszük a nyugodt életét.-mondta sértődötten az öccsének. Aki csak kinevette, és így szólt:

- Hát Zozo, azt kell mondanom, hogy te az én nyugodt életem is tönkre vágtad.- nevette ki, majd a felé nyújtott kezembe bele csapott.

- Már az öcsém is ellenem van. Nem is tudom ki legyen az akin először bosszút állok. Hmmm..- nézett felváltva ránk.- Mondjuuuk.. Te,-mondta, majd felkapott és a víz felé indult velem. Én pedig mikor ezt észrevettem menekülni próbáltam.

- Zozo nee! Tegyél le! Kempf Zoltán! Ha bele mersz dobni a vízbe akkor nem tudom mit csinálok veled!-kiabáltam miközben a hátát ütöttem, de véletlenül nem a hátát ütöttem, hanem a seggét mire ő is rácsapott egyet a fenekemre. - Hé! Ne csapkodd a fenekem!