A gamer fiúk

Gamer fiúk 2. fejezet

Vajon tegnap mit gondolhattak rólunk az emberek? Az én gondolataim furcsák. Márk biztos nem gondolkodik így. Péntek van és holnaptól már Október, még hidegebb lesz. Hideg és magányos a tél. Lassan nagyon hideg lesz, de jönnek a meleg takarók és italok ideje. A péntek viszonylag könnyű nap. Hat óránk van; abból négy szakmai, a másik kettő társadalom ismeret. Az első két óránk rajz, amin karakter és háttért tervezünk. Annyira nem az én terepem a háttér. A lap méretünk A4 és egy vázlatfüzet kell csak. Nincs bátorságom a szokásos buszhoz így az eggyel korábbival megyek be. Az ovi óta nem aludtam senkivel, akkor is csak a szüleimmel és Robival. Túlreagálom. Balek. Haza megyek és visszajövök a következőhöz. Viszont ha már itt vagyok, bemehetek a pékségbe a szomszéd utcán. Biztos van valami csokis lekváros pék süti. A boltban sokan vannak, ahhoz képest milyen korán van. Találok egy újfajta pékárut. Lekváros csokis töltelékes kroaszan leöntve csokival. Imádom az édességet. El fogsz hízni. Amint sorra kerülök, kérek négy darabot. Kisétálok a bolt elé és előveszem a telefonom. Hat tíz van. Ilyen sok időbe telt mire sorra jutottam. A buszom hat harminc kor megy. Visszacsúsztatom a telóm. Ölelem a szatyrom és megyek a buszmegállóba. A megállóban leülök a padra és előveszem a mobilom. Hat huszonöt. Na, van még öt percem. Kisidő elteltével látom a buszt és kisétálok a táblához. Megáll a busz és felszállok, hátul leülök. Ugyan oda, mint tegnap. A táskámat leteszem a lábfejemre. Kicipzárazom és berakom a kajám. Bezárom és visszaveszem az ölembe. Előveszem a fülesem és elindítom a lejátszót. Kis idő elteltével felszáll Márk és leül mellém. Biccentetünk egymásnak és leül. Már be vannak dugva a fülei. Kékek a szemei eddig fel sem tűnt. Három napja egymás mellet ülünk, és együtt jövünk haza. Ez elég indok már arra, hogy haver módra találkozunk? Majd megkérdezem, bejelölhetem e facebookon. Említetem már azt a tényt, hogy 2016-ot írunk? Pluszba csak mellékesen megjegyzem a tényt, hogy négy hónap és tizenegy nap választ el a nagykorúságtól. Kíváncsi vagyok Márk szülinapjára. King nem hajlandó elmondani. Nem tartja fontosnak. Azt mondja, ez a szám csak az mutatja, mennyi van még a halálunkig, kicsit hát... morbid vagy csak nagyon negatív. Ő a pohár félig üres csoportba tartozik és ő mondja, hogy ne ítéljünk el másokat. Érdekes személyiség meg kell hagyni.

Oldalra fordulok, figyelem Márkot. Hasonlít a szeme Rantarouéhoz. Felém fordul és szemezünk. Kiveszi a fülest a füléből és szóra nyitja a száját.

- Szeretnél valamit? - kérdi semmit mondó arccal.

- Bejelölhetlek Facebook-on? - kérdem.

- Bocsi nekem nincs. - válaszolja sajnálkozó fejjel.

- Komolyan? – bólint, közben lealítja a zenét.

- Én nem tartom fontosnak, hogy az emberek minden apróságot megosszanak ott. Főleg nem a magán életüket.

- Neked aztán elég negatív elképzelésed van a face-ről. Viszont a nem csak erre jó az oldal.

- Mesélj. - vágja rá és közben hátra dől és karba teszi a kezét.

- Például rokonokkal beszélni és ez a testtartás a bezárkózás jele.

- Ezt honnan tudod? - kérdi, meglepet arccal.

- A játékok készítése miatt gondoltam jó ha utána nézek. – felelem büszkén.

- Te aztán elhivatott vagy. Ó és megjöttünk.

Kinézek az ablakon és tényleg megérkeztünk. Felállunk, és a gombhoz sétálunk, és egyszerre nyomjuk meg a gombot. Kicsit zavarban vagyok tőle és azonnal elkapom a kezem.