Novelláim

Reggel a buszon

- Megdöglök annyira melegem van! - nyögött fel mellettem Timi.

- Akkor nyiss ablakot! - adtam meg a logikus választ.

- De nekem sosem sikerül - kezdett hisztizni. - Viszont neked mindig könnyen megy - pislogott rám a nagy barna szemeivel.

Hangosan felsóhajtottam, majd felálltam. Az ablak enyhén be volt ragadva, így rángatnom kellett. Hiába próbáltam körülbelül három perc után sem sikerült. Röhögve néztem le Timire.

- Nekem sem megy.

- Próbálkozz csak - legyintett a mobilját nyomkodva.

- Cuki vagy, kösz! - forgattam meg a szemem. Végül mégis próbálkoztam, hiszen én is megakartam fulladni. Újabb három keserves perc után végre éreztem, hogy megmozdul. Újult erővel igyekeztem kinyitni az ablakot, míg az úgy nem döntött, hogy megadja magát.

- Sikerült! - kiáltottam boldogan Timinek, enyhén leizzadva. Nagyon jó volt mindez még reggel 8 óra előtt.

- Király vagy! - tartotta föl a hüvelyk ujját, chatelés közben. Vissza akartam ülni Timi mellé, de a helyemet, már valaki elfoglalta. 

- Hé ez az én helyem! - háborodtam fel.

- Volt - nézett rám szexis félmosollyal Peti.

- Akkor én hova ülök? - kérdeztem, mire megpaskolta a combját, jelezve, hogy üljek az ölébe.

- Biztos, hogy nem! - jelentettem ki határozottan.

- Kár, mert ez azt jelenti, hogy állnod kell és még csak a suli közelében sem vagyunk - vigyorgott rám, csillogó szemekkel.

Körülnéztem, hogy meggyőződjek az igazáról. Sajnos igaza volt. A fenébe! Nagyot sóhajtottam, majd leültem a térdére. 

- Nem harapok, jöhetsz közelebb is - mondta és látszott rajta, mennyire élvezi. A szemét!

- Nem köszi, jó itt - mondtam közömbösen. Timi ekkor nézett föl a telefonjából, gondolom végzett azzal a hihetetlenül fontos dolgával, amit nem lehetett elnapolni.

- Ti meg mit csináltok? 

- Ülünk - válaszolt frappánsan srác, akinek az ölében ültem.

- Amit tudnál, ha nem a mobilodat nyomkodtad volna - adtam a sértődöttet. Timinek rögtön csillogni kezdett a szeme, ahogy eszébe jutott mint csinált eddig.

- Képzeld... - kezdett bele.

- Várj! - tettem fel a kezem. - Elképzelem.

- Jaj, azt se tudod mit! Szóval képzeld Zsombival dumáltunk. Istenem Zsófi, ő olyan aranyos. És figyelmes. És kedves és helyes, szóval igazi főnyeremény! - sóhajtott szerelmesen.

- Te most az osztálytársam Zsombiról beszélsz? - szólt közbe Peti, aki történetesen valóban a tökéletes Zsombi osztálytársa. Ők ketten a C-be járnak, míg mi Timivel a B-be.

- Ne hallgatózz! - csaptam Peti karjára vigyorogva, mire megjutalmazott egy huncut mosollyal, amitől éreztem, hogy kezdek elpirulni. Ideje volt témát váltani. - Tehát arról a Zsombiról van szó? - néztem Timire. Bólogatással válaszolt, majd Peti felé fordult. 

- Ha el mered neki mondani, hogy mit mondtam én esküszöm kiheréllek! - fenyegette meg, ami amúgy vicces volt tekintve, hogy Peti másfél fejjel magasabb volt nála.

- Cserkész becsszó, hogy nem mondom el neki! - tette a jobb kezét a szívére, a balt pedig feldobta a levegőbe. Próbált komoly maradni, de a szeme huncutul csillogott.

- Ajánlom is! - nézett rá szigorúan a barátnőm, majd újra a telefonjának szentelte minden figyelmét.

- Nem is voltál cserkész - súgtam oda Petinek.

- Honnan veszed? - vigyorgott. Úgy tettem, mint aki nagyon gondolkozik, majd válaszoltam. 

- Megérzés - mire csak nevetett. Ekkor a busz hatalmasat fékezett. Mindenfelől hangos káromkodásokat lehetett hallani, ahogy az emberek megcsúsztak vagy elestek. Én sem jártam jobban, ugyanis éreztem, hogy csúszom le Peti lábáról. Már lélekben majdnem elfogadtam a tényt, hogy közeli barátságot fogok ápolni a földdel, amikor Peti karjai megfogtak és visszarántottak. De olyan erővel, hogy a mellkasára zuhantam. Zihálva néztem bele a szemeibe és a kezem alatt éreztem a jól kidolgozott kőkemény izmait. 

- Jól vagy? - kérdezte aggodalmas arccal. Lehetséges lenne? Tényleg aggódott értem? 

- Igen - válaszoltam egy idő után. - Köszi.

- Nem hiszem el, hogy ilyeneknek adnak jogsit! - mondta hangosan és haragosan Timi, mire szétrebbentünk és én újra a srác térdein találtam magam. Ránk nézett és sejtelmesen elmosolyodott. - Megzavartam valamit?

- Nem! - vágtam rá. - Dehogyis - nevettem zavaromban.

- Csak be akartam cserkészni a barátnőd - szólalt meg Peti. A döbbenettől köpni nyelni nem tudtam, és csak lefagyva néztem a srácot. 

- A legjobb barátnőm - javította ki Timi. 

- Elnézést - kért bocsánatot Peti. Rá akartam csapni a kezére, hogy ne mondjon ilyeneket, mire elkapta a karomat. - BDSM? - vigyorgott rám.

- Okééé... - fordult vissza a telefonjához a barátnőm.

- Szóval Zsófi, én benne vagyok - kacsintott. - Bár nem gondolnám, hogy először nyilvánosan kéne, de nekem bejön ez a busz.

Erre a kijelentésre elkalandoztak a gondolataim. Természetesen akaratomon kívül! Erővel kellett kényszerítenem magam, hogy visszatérjek a jelenbe. Koncentrálj Zsófi! 

- Hát, barátom, úgy látszik egyedül kell szadomazóst játszanod, mert én nem vagyok benne - hazudtam.

- Majd meggondolod magad - vigyorgott hatalmas magabiztossággal. 

Erre csak a szememet tudtam forgatni. Hihetetlen a srác! 

Sziasztok! 

Köszönöm, hogy elolvastad. Ezt a kis szösszenet jó régen írtam. Kérlek írjatok véleményt! És építő kritikát! :*