Sziasztok! A nevem Frida és 18 éves vagyok.
Ebben az évben fogok érettségizni de fogalmam sincs merre tovább.
Nem tudom mit akarok az élettől, egyáltalán akarok-e valamit tőle.
Csak sötétség honol körülöttem és nincs kiút..nem látom a fényt.
A napjaim az állandó bulizással telnek.
Reggel hulla fáradtan beesek az iskolapadba, néhány órát végig alszok,majd haza megyek megcsinálom a házimat és bulizni megyek.
Nem szoktam tanulni, nincs rá szükségem.
Négyes ötös tanuló vagyok anélkül hogy egy percre leültem volna tanulni.
Helyette inkább az éjszakákat járom szinte teljesen egyedül.
Barátaim nincsenek,nem tartanak ki mellettem sokáig.
A természetem elijeszti őket.
Ha iszok akkor kifordulok önmagamból, és minden este inni szoktam.
A szüleimnek nincs baja ezzel, jó jegyeket hozok, nincs magatartásbeli problémám, csak szimplán jól érzem magam.
Nem volt még kapcsolatom senkivel sem,sem rövid sem hosszú távú.
Inkább ellököm magamtól az embereket mert csak bajba sodornám azokat akiket szeretek.
Sokan próbálkoztak már nálam,fiúk is lányok is egyaránt de mindenkit elküldtem.
Nem tudom mi vonzza őket ennyire bennem..
Lehet a felemás szemeim. Igen, az egyik zöld a másik pedig kék.
Így születtem.
A hajam hosszú szőkésbarna, alul a tarkómnál le van nyírva.
Folyton feketében járok, hosszú felsőkben mert a két kezem telis-tele van vágásokkal.
Senki nem látta még soha őket, nem is szeretném hogy lássa bárki is.
Van egy történetem amelyről senki nem tud.
Csak a szüleim és ez pontosan jól van így.
Úgy érzem egyre csak süllyedek és nincs kiút.
Nem látom a jövőt..
Vajon van számomra jövő?
Nem tudom..
CITEȘTI
Light in the darkness
DragosteEgy lány aki belekeveredik majdnem minden lehetséges rosszba. Vajon van számára kiút? Tud neki valaki segíteni? Már régóta tudjuk, a szerelem nagy úr. De elég erős lesz a szerelme, hogy együtt egy jobb jövő elébe nézzenek? Ez majd a történetből...
