Light in the darkness

Első találkozás

Reggel kellemes érzéssel keltem.
Hope karjai óvtak a hidegtől, és egyben a sötétségtől.
Ő lesz az aki megment önmagamtól.
Néztem ahogy békésen alszik és támadt egy ötletem.
Mivel ma péntek van,gondoltam bemutatom anyáéknak Hope-ot.
Csak azt nem tudom hogy mikor akar haza menni, vagy hogy egyáltalán tervezi-e.
Nem lakik annyira messze innen, két városnyira de jobbnak látta ha kolis lesz mert így nem kell mindennap iszonyatosan korán kelnie.
Ha hazamegy akkor..ááááh..nem tudom..
Nem tudom hogy merek-e volán mögé ülni..
A szapora szuszogására lettem figyelmes, ébredezni kezdett.

-Jó reggelt! -mondtam és adtam egy puszit az arcára
-Jó reggelt! -mondta és megdörzsölte szemeit
-Hogy aludtál édesem? -kérdeztem és összefűztem ujjainkat
-Nagyon jól,olyan kellemes volt érezni hogy itt vagy velem -mondta és adott egy csókot -Na és te?
-Soha ilyen jót nem aludtam. Nyuszi te ma hazamész? -tértem a "lényegre"
-Terveztem. Miért? Valamilyen programot akarsz szervezni?
-Arra gondoltam hogy..lenne kedved átjönni vacsorázni, megismerni a szüleimet, filmezni, összebújni, meg ilyenek? -vakartam meg a tarkómat
-Ez komoly bébi? Komolyan beszélsz? Beakarsz mutatni a szüleidnek? -nézett rám meglepetten
-Komolyan gondoltam. Általad elkezdtem a fény felé haladni, nem iszok cigizek. Kezdek kilábalni a sötét múltam árnyékából. Fontos vagy nekem, tudom pár napja ismerjük egymást és ez nagyon rövid idő..de úgy érzem te vagy az igazi.. -fejeztem be a mondatomat úgy hogy mélyen a szemeibe néztem
-Annyira édes vagy hogy elolvadok tőled..nekem is fontos vagy annak ellenére hogy három-négy napja ismerlek csak, nem éreztem hasonlót senki iránt. És nagyon örülök hogy meghívtál. -mondta és egy óriási ölelésbe húzott amiből csók kerekedett
-Hatra ott leszek érted, csak elküldöd a címet és elmegyek érted. -mondtam ezzel megszakítva a csókot
-Öhm..Frida..te hogy akarsz értem jönni? -nézett rám értetlen fejjel
-Megvan a jogsim csak soha nem akartam vezetni, gyalog járok suliba és tulajdonképpen mindenhova, de most elakarok menni érted. -adtam meg a választ melyre kíváncsi volt
-Ahaaaa,mostmár értem. Akkor hatra kész leszek, elküldöm majd a címet és ha ott leszel akkor csörgess meg, Oksa?
-Oksa szívem
-Na és mit vegyek fel? Tejóég..nincs egy ruhám se.. -parázott be hirtelen
-Shhhh..nyugiii, nem kell estélyi ruhába bújnod. Valami olyat húzz magadra amiben jól érzed magad. -kacsintottam rá
-Hmmm..na majd körülnézek otthon
-Rendben nyuszi -mondtam és adtam egy puszit a homlokára

Egy ideig még pihentünk az ágyban majd mindketten felöltöztünk és mentünk is.
Ő az órájára, én pedig haza.
Egy levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra.
Hazaérve bepakoltam a cuccaimat, átöltöztem és siettem is be bioszra.
Az estén gondolkodtam,hogy mit csináljunk vacsorára, milyen bort vegyek, és bíztattam magamat hogy képes leszek beülni az autóba.
A mai nap is gyorsan eseménytelenül telt el.
Sétáltam haza és megint csak az estén töprengtem.
Vörös bor lesz, a vacsit majd anyával eldöntjük, és képes vagyok rá. Elmegyek érte.
Ledobtam a cuccaimat és a két macimmal kezdtem el játszani.
Pufi azért lett pufi mert nagyon nagy a szőre és olyan kis pufi,csillag pedig azért kapta a nevét mert amikor a szemeibe nézek olyan mintha csillognának.
Imádom ezt a két lányt, megértenek és mindig is jól elvoltam velük.
A nővérem elvesztése után nagyon egyedül voltam,anyáék ezzel a két csodával leptek meg ballagásomkor.
Hogy ne legyek ennyire magányos.
Imádom őket.
Ők mindig itt vannak nekem, nem beszélnek hozzám vagy ha mégis nem értem amit mondanak, de ők tökéletes társak.
A kertben játszottam velük, tényleg olyanok voltak mint két kölyök.
Azon kaptam magam hogy eltelt az idő és mennem kell készülődni.
Szerencsére még amikor hazaértem mondtam anyáéknak hogy jön ma este hozzánk Hope és valamilyen vacsit össze kellene dobni, örültek hogy végre megismerhetik a lányt aki elcsavarta a fejemet.
A szekrényem előtt álltam döntésképtelen arccal.
Nem tudtam mivel tudnám lenyűgözni Hope-ot.
De annyira nem akartam kiöltözni, legyen a megszokott farmer+ing csak most cipő nélkül?
Feltettem magamnak a kérdést.
De a választ anyától kaptam meg
-Legyen kicsim. -kiderült hogy hangosan gondolkodtam
-Oooh szia anya,nem is vettem észre hogy itt vagy na meg azt sem hogy hangosan beszélek.
-Már hozzá szoktam hogy hangosan beszélsz.
-Na de akkor jó lesz ez így. -mutattam a szettre amit kikészítettem
-Tökéletes. -mondta és adott egy puszit
-Köszi anya! -mondtam enyhén kiabálva mert már épp lefele tartott a lépcsőn
-Nincs mit kincsem!

Akkor egy farmer lesz fehér inggel.
Cicomáztam még egy kicsit magamon majd az órára néztem, fél hat..
-Oooh még van időm..várjunk csak.. Fél hat??? Atyaég sietnem kell!!! -gyorsan magamra kaptam a cipőmet és a kabátomat és rohantam is lefele, felvettem a kocsi kulcsot és mentem is a garázsba.
A Camarot vittem,imádtam ezt az autót de még soha nem vezettem.
Hope elküldte a címet és már úton is voltam.
Hatra pontban oda értem, csörgettem a szerelmemet aki már jött is.
A távolból láttam hogy eszméletlenül gyönyörű..folyt a nyálam szinte, annyira jól nézett ki.
Feleszméltem és kinyitottam neki a kocsi ajtaját, beszállt majd én is.
Elindultunk, kezét a kezemre helyezte, látta hogy kicsit feszült vagyok mert vezetek.
De a puha keze teljesen megnyugtatott.
Hamar ott is voltunk előre mentem,nyitottam az ajtót.
Nagyon boldog voltam hogy velem van,hogy megismeri a családom,és engem is jobban megismer.
Belépve az ajtón finom illatok csaptak meg,kész volt a vacsi.
Levettem Hope kabátját,felakasztottam a fogasra majd adtam neki egy mamuszt, nehogy felfázzon.
Padlófűtés van de azért csak.
Kéz a kézben mentünk be és eljött a pillanat amit vártam.
Bemutattam anyáéknak:
-Anya apa ő itt Hope
-Jó estét kívánok! -Hope a kezét akarta nyújtani de apa egy nagy ölelésbe húzte
-És ők itt az édesanyám Loren, és az édesapám David -mutattam be a szüleimet
-Üdvözlünk téged! Gyertek beljebb kész vacsora. Vagyis..basszus a csirkét a sütőben felejtettem!!

És anya ezzel rohant is a konyhába.