Csak te és mi

1.rész

A nap már lemenőben volt én meg egy zugot kerestem ahol meghúzhatom magamat.
-Ha nem találok most egy melegebb helyet akkor itt fogok jégkockává alakulni és az nem lenne valami szuper...

Mintha ez lenne a bűvös mondat, egy kis fényt pillantottam meg a fákon túl. Ekkora mákom hogy lehet? Nagy vígan elindultam amikor egy óriási kastély tàrult elém. Az állam is leesett. Na ez már a luxi kecó! De sajna ez már valakinek a birtoka ezért is fordultam vissza hogy találjak valami másik helyet. Míg nem ezt a párbeszédet nem hallottam meg feltételezem a konyhából:

-Meyrin, te is láttad azt az alakot az ablak előtt?

-A-az a-a-ablak előtt?-hallottam egy kicsit rekedtes lány hangot, amiből kilehetett köveztetni hogy a tulajdonosa megijedt.

-Meg kéne néznem...-gondolkodott hangosan egy mély férfi hang.

-Ó-óvatosan Bard!

Ajaj... Azt hiszem megkell majd beszélnem avval a bizonyos Bardal hogy csak eltévedtem. Ebben a pillanatban hatalmas trappolásokat hallottam meg magam mögül. Utána egy közeledő alakot pillantottam meg.

-Mi dolga van itt?-ordított rám egy nagy darab férfi cigarettával a szájában.

-É-én csak kerestem egy helyet ahol meghúzhatom magam... És amikor megláttam hogy itt már laknak... é-én épp menni akartam...

-Oh, értem... Miért nem evvel kezdte? Nyugodtan megszállhat itt egy éjszakára. A házura biztos megengedi! Arogáns egy kissé de jószívű.-vakarta meg a tatkóját.

-N-nem, nem kérhetek ekkora szívességet! Inkább kutakodok tovább...

-Ugyan ez semmiség! Ragaszkodom hozzá!

Végül beadtam a derekamat és a fickó bevezetett. Belülről még elképesztőbb volt a kastély mint aminek látszott. Egy óriási lépcsősor volt elöttünk egy nagy csillárral ami bevilágította a márvány padlót.

-Bard, ilyen későn kit hoztál?-tünt hirtelen fel egy frakkos komornyik.Nagyon előkelő és jóképű volt bár egy kissé ijesztő. Egy bökkenő volt csak a férfiban.

-Az úr eltévedt és egy szállást keres estére. A Gróf biztosan elszállásolja ugye?-nézett egy amolyan 'légyszike' szemekkel.

Amint meghallottam hogy le uramoztak kikerekedtek a szemeim. Nem csodálom hogy mondjuk az ellenkező nemnek néztek hisz egy csuklyás köpenyben és egy bakancsban voltam.

-Ezesetben kérem érezze magát otthon. Erre tessék.-hajolt meg mosolyogva.

-H-ha nem zavarok...-sétáltam utána.