-Sajnálatos módon nem engedhetem hogy csak úgy elvigye a mesteremet.- folytatta Sebastian.
-Nem is kell az engedélyed...
-Azt majd meglátjuk.- majd egy sejtelmes mosoly kíséretében előhúzta a komornyik az öltönye alól fegyvernek nevezett evőeszközeit.
Erre csak felkacagott egy kárörvendőt az ellenség.
-Ha megtámadsz akkor csak a kölyöknek esik baja. Tán nem csak megölni akarod?A gróf csak megforgatta unottan a szemét és még motyogott valamit az orra alatt. Látszólag gyakorieset az ő elrablása.
Ekkor az ablak kicsapódott a szemüveges ürge mögött amire összerezzent. És ott guggolt egy sötét alak akinek csak kèt zöld szeme világított és a vigyorrá húzott ajkai.
-Bocses, de most nem érek rá ilyen bájcsevejekre.-suttogta bele a fülébe a sokkhatás alatt álló férfinak.Megragadta a zöldszemű a fejét és egy hirtelen mozdulattal elcsavarta. Erre a szemüveges a földre rogyott eszméletétvesztve. Így a gróf feltápászkodott és határozottan a sötét alakra kiáltott.
-Mutasd magad!!
Válaszként csak kuncogott és folytatta.
-Elfogadom köszönet mondás gyanánt. Bár mondjuk nem volt túl nehéz dolgom. Ja, és bocsi a vérfoltokért az udvaron, pár idióta nem akart átengedni.-Sebastian, hozd ide elém azt az alakot!
-Igenis uram!-hajolt még a komornyik.
Hezitálás nélkül nekirohant. De a zöldszemű könnyedén kerülte ki a támadásit, viszont ő maga nem viszonozta ellentámadással. Aztán egy kisidő fogócska utàn a gróf elé ugrott. Úgyértem, ugrottam.
-T-te vagy az a nő!-mutatott rám ijedten.
-Szolgálatára.-hajoltam meg.-Köszönök mindent de most távoznék.
-Hogy hogy nem vettem észre hogy te is démon vagy?-kérdezte Sebastian.
Elkuncogtam az arcaikon.
-Csak félig vagyok démon. Anyám ember, apám démon. És nos...-néztem félszemmel az ifjú grófra.- Ez lenne a démoni énem. Ez amolyan kettősszemélyiséges dolog azzal a bökkenőivel hogy tisztában vagyok avval hogy mit teszek, és mit nem. Bonyolult elmagyaráznom.-Nagyon érdekes...-nézett mosolyogva Ciel.
-Ahogy mondja úrfi.-mosolygott immáron Sebastian is.
Hát ezeket mi lelte?
YOU ARE READING
Csak te és mi
Fanfiction-F-figyú...-dadogtam- Én nem... -De, te igen. Elmosolyodott sejtelmesen -Te egy démon vagy. És mostantól az én démoni cselédem. Amint ezt meghallotta az ajtóban ácsorgó egy széles vigyort húzott. Miért velem történik ez?