A komornyik egy ajtóig vezetett, majd kopogtatott.
-(Bocchan==>fiatal mester) Bocchan! Elnézést de egy vendég érkezett. Egy úr.
-Hhhh...-hallottam egy fiatalabb fiú sóhajtását- Engedd be és utána hozz valami édeset.
-Igenis.-hajolt meg a komornyik majd kitárta az ajtót.
Ahogy sejtettem... Egy kb. 13 éves fekete hajú fiú ült ott, ég kék szemekkel de a balt egy szemkötő fedte.
-Jó estèt! Milyen ügyben érkezett?
-Nos... Igazából egy Bard nevű alak engedett be avval hogy esetleg megszállhatok egy éjszakára. De nem akarok tolakodni e- -be sem engedte hogy fejezzem, rögtön belevágott.
-Ha leveszi a köpenyét akkor szívesen adok szállást! Kellemet,én lenne ha egy ellenséges szándékokkal rendelkező személy lenne. Abba a köpenybe meg akár fegyvert is rejtegethet.-hajtotta rá a fejét kezeire.
Közbe már a komornyikja nagyban öntötte a teát az édességhez. Nagyot nyeltem és már nyúltam is a kapucni részhez. Egy hirtelen mozdulattal lerántottam. Mikor meglátták az arcomat lefagytak. No meg a tea is kis híján kifolyt.
-T-te nő vagy?- dadogta a fiatal gróf.
Bólintottam egy halványat válaszképpen.
-Mélységesen sajnálom hogy úrnak hittem.-hajolt meg meglepetten a komornyik.
Ijedten elkezdtem hadonászni.
-E-e-erre semmi szükség! Kérem álljon fel! Egyáltalán nem zavart!
Levettem a ruha többi részét óvatosan. Egy lila szakadt és véres hosszú ruha volt rajtam.
-Sebastian! Adj a hölgynek egy új ruhát! És a sebeit is kezeld le!-parancsolt a fiú.
-Igenis.
Sebastian elvezetett a fürdőbe ahol azt mondta hogy kicsit gyűrjem följebb a szoknyám alját. Így is tettem.
-De hisz nincsenek is sérülései. Akkor hogy hogy vér borítja a ruháját?-simította végig a lábamat.
-Az...- be sem fejeztem a mondatomat egy üvegtörést hallottam.
-Bocchan!-ugrott fel Sebastian ijedten.
Kirohantunk a fürdőből egyenesen a Gróf dolgozójához. Én az ajtóban megtorpantam, de a komornyik befutott. Aztán persze a szoba közepén ő is megállt amint megpillantotta azt a szemüveges alakot.
-Jaj istenem... Egy pók van a szobában. Gyorsan el is takarítom.-mondta gúnyos mosollyal Sebastian.
-Üdvözlöm Michaelis. Ha nem probléma elrabolnám a mesterét.-csillant meg a szemüvege. Ő is... olyan mint Sebastian.
أنت تقرأ
Csak te és mi
أدب الهواة-F-figyú...-dadogtam- Én nem... -De, te igen. Elmosolyodott sejtelmesen -Te egy démon vagy. És mostantól az én démoni cselédem. Amint ezt meghallotta az ajtóban ácsorgó egy széles vigyort húzott. Miért velem történik ez?
