A fürdőző srác.

A találkozás: (Folytatás)

Hihetetlen hogy egy ilyen srácot találtam egy ilyen helyen pont akkor, amikor a legszarabb kedvemben voltam, és mindent megváltoztat.

Beállítottunk egy kellemes hőfokot és egy kevés vizet felhasználva kellemes laza gőz mennyiséget sikerült produkálni. Pont megfelelő volt, nem folytatgatott a nagy pára, mégis kellemes gőz felhő terjengett.

Összehajtottuk a törölközőnket és a fapadra tettük aztán rá ültünk egymástól pár centire.

· Hogy-hogy egyedül jöttél? - Kérdezte hirtelen.

· Kivel jöttem volna?

Nem akartam erről beszélni, alig fél éve hallt meg az a lány, akit mindennél jobban szerettem és nem is akarok több nőt látni soha az életben. Mindenki rá emlékeztet, aki pedig nem annak pedig olyan személyisége van, amit tiszta szívből gyűlölök.

· Barátnőddel? - szuper pont betalált a közepébe.

· Ha lenne, meg pont az előző miatt vagyok itt. - válaszoltam a plafont nézve, hátha észreveszi, hogy érzékeny téma és nem kéne bolygatni.

· Szerelmi bánat? - kérdezte az arcomat nézve.

· Olyasmi, ráadásul a barátaim is eléggé elfordultak tőlem. - Tereltem a témát szinte gondolkodás nélkül, de rögtön meg is bántam amint kimondtam.

Ha most ki mondom az igazságot, hogy meleg vagyok, nyilván meg fog utálni és kerülni fog, mint egy leprást, ahogy a többi barátom teszi. Nem akarom újra ezt átélni és sajnos ezért hazudnom kell, amit tiszta szívből utálok.

· Hogy-hogy? - kérdezte immár a szemembe nézve. Valamiért úgy éreztem tényleg érdekeli és segíteni akar.

· Áh, hagyjuk, nem azért vagy itt hogy a nyafogásomat hallgasd. - Próbáltam kikecmeregni a helyzetből, elvégre nem mondhatom el, hogy meleg vagyok.

· Rendben. Ha nem akarod elmondani, akkor nem kell. De tényleg kíváncsi lennék rá.- Valamit válaszolni akartam neki, olyan szomorkás fejet vágott. Nem tudom, hogy miért akartam ennyire, úgy éreztem jövök neki ennyivel.

· Tudod, nem igazán tudnak, ilyennek elfogadni amilyen vagyok. - Nagy nehezen csak kinyögtem. Remélem, megelégszik ennyivel.

· Miért milyen vagy? - Tudtam, mondjuk én akartam válaszolni.

· Más, mint ők. - Válaszoltam erősebb hangsúlyban hogy érezze, hogy nem akarom elmondani.

· Miben? - Csak nem vagy békén.

· Mindenben! - válaszoltam kicsit hangosabban.

· Jó látom, nem akarod elmondani. Nem kényszer a disznótor! – A szemembe nézett és láttam a csodás kék szemében a csalódást. Mély levegőt vettem és erőt gyűjtöttem aztán kimondtam.

· Meleg vagyok! Jobb? Tessék kimondtam.

· Mi van? - Ahogy vártam, az a meglepett arc, amit minden barátom arcán láttam. Tuti elítél, aztán megint maradok egyedül.

· Jól hallottad ezért közösítenek ki az emberek, akkor is, ha még csak rájuk se gondolok úgy.

· Hülyék! Miben lennél ettől más? Oké szeretsz furulyázni is, de ettől még érző ember vagy. – Hirtelen rá néztem az arcára és olyat láttam, amit remélni sem mertem volna, mosolygott.

· Hogy?

Azt hittem, hogy majd megutál, úgy ahogy az állítólagos barátaim, de nem. Egyszerűen hihetetlen számomra, amit a srác most mondott. Lehetséges lenne, hogy ő is meleg? Vagy csak ennyire elfogadó? Miért nem ilyen barátaim vannak? Sokkal jobb lenne az életem!