Moon |솝 Sun and Moon 3|

Epilouge

"Min Yoongi?"
Yoongi lassan felállva a székről ,amiben már órák óta ült, a hang irányába sétált.
Sose gondolta volna, hogy újra vissza kell jönnie ide. Utálta a kórházat, és most ha lehetett, jobban gyűlölte.
Yoongi egy kényelmes bőrfotelben helyezkedett el.
Az orvosa átnézett a papírjain, majd mosolyogva nézett fel a fiúra, hátha valamivel jobb kedve lesz-bár elég lehetetlennek tartotta.
"Hogy érzed magad?" Kérdezte kedves hangon.
Yoongi vállat vont. "Sehogy..."
A férfi vele szemben bólintott majd Yoongi elé csúsztatott egy borítékot.
"Édesanyád szeretné ha elolvasnád ezt..."
Yoongi remegő kezei közé vette a borítékot melyen a neve állt dőlt betűkkel.
Tudta mire ment ki a játék.
Tudta, hogy mit akarnak elérni.
Mégis felbontotta és elkezdte magában olvasni.

Min Yoongi,
Déja vu, nem igaz?

Amikor megkaptam a leveled, én megírtam ezt.
Felkészültem erre a napra, a napra amikor itt hagylak.
Az igazság az, hogy nem akartam megtenni, mégis...
Féltem, Yoongi.
Féltem, hogy többé nem látlak, vagy hogy egyszer csak megjelensz újra mintha mi sem történt volna.
És visszajöttél, megjelentél az életemben...újra.
Hívatlanul...
Miért jöttél vissza? Már sose tudom meg... 
Most pedig, megmutatom milyen valaki nélkül az élet, valaki nélkül akit tiszta szívedből szerettél.
Ha szerettél egyáltalán-

Yoongi megállt az olvasásban egy pillanatra.
Persze hogy szerette őt. Mindennél jobban...
Az életét eldobta volna Hoseokért.
Könnyes szemivel nézett vissza a papírra.

Már abban sem voltam biztos...
Mond Yoongi...miért hagytál itt?
Talán nem tűntem olyannak aki könnyen összetörne, de az igazság az volt, hogy abban a pillanatban amint kiléptél az ajtón, szilánkokra tört el bennem valami.
Apró, éles, szilánkokra...
Amelyek, egy nap csak, elvágtak...
Bármennyire is próbálkoztam hinni abban, hogy minden rendben lesz, nem sikerült.
És majd ha elolvasod ezt, gondolj arra, arra az első nap, amikor megérkeztem Daegu-ba, arra az első ölelésre amit kaptál tőlem, arra hogy elküldtél, mert reménytelennek tartottad magad, de én maradtam...

Mert ez, első látásra...
Szerelem volt.

Min Yoongi, őrizz emlékeidben...és sose felejts el.
-Jung Hoseok

Yoongi szíve darabokra tört.
Nehézkesen vette a levegőt...
Szédült és rosszul volt...
Az orvosa egy doboz parpír zsebkendőt nyújtott feléje.
A fiú megrázta a fejét és felállt a fotelből.
Kirohant a kórházból...remélve hogy megszökhet gondolataitól.
Hoseok levelét a kezében szorongatta.
Léptei gyorsak voltak, de nem tudta merre tart és hova megy...csak el akart tűnni innen.

Minél messzebbre akart kerülni,

Jung Hoseok emlékétől...

Fin...?