Dögölj meg... "Szeretlek"

Prológus

Kara értetlenül meredt az öcsére… Próbálta értelmezni a hallottakat, de képtelen volt realizálni a helyzetet.. Kétségtelen… Ichimatsu komolyan vette a szavait… Nem jött rá az igazságra… hogy kizárólag csak egy fogadás miatt tette azt, amit tett..semmi többért… Nagyot nyelt. Elfordította a fejét, majd egy gyors légzésgyakorlatot követően elhúzódott az antiszoc fiútól..
-Ehh… bratyó… Hogy is mondjam…-kezdett bele zavarodottan.
Ichi intenzíven méregette az előtte álló bőrdzsekist… Próbált olvasni az arcáról, míg saját vonásain lazított… nem akarta kimutatni az érzelmeit… sosem akart gyengének tűnni.. Ő más volt, mint a többiek… Neki nem volt szüksége senkire… Nem kellettek neki barátok.. még barátnő sem… csak a testvérei.. és bárhogy próbálta ezt a ragaszkodását leplezni az akarata ellenére a felszínre tört. Egy agresszív mozdulattal letépte Karáról a szemét takaró napszemüveget, majd a saját orrnyergére csúsztatta.
-Tudod…. Téged utáltalak a legjobban.-sóhajtott fel a lila pulcsis egy féloldalas mosoly keretében.
-Huh?-vonta fel a szemöldökét a másik.
-Te mindig olyan optimista vagy… Ha valamit elhatározol azt meg is valósítod… Sosem adod fel… velem ellentétben… Büszke vagy arra, aki vagy és fel is mered vállalni… -mormogta a fiatalabbik.-Sokszor megkérdezted tőlem a múltban, hogy miért téged cseszegetlek a legtöbbet?.. Hogy miért nem hívlak a neveden… miért nevezlek Kusomatsunak?... Eddig próbáltam tagadni nemcsak nektek, de magamnak is az érzéseimet… Lehet azt gondoltátok, hogy olyanok nekem nincsenek, de igenis vannak…-fakadt ki Ichi semleges arckifejezéssel.
-Bratyó…-szakította félbe a nagymenő gondterhelten.
-Kussolj! Most én beszélek!-ripakodott rá a másik pengés fogait megvillantva.-A sok bántás mellet… mindig figyeltem rád.. Rajtad tartottam a szemeimet… és most, hogy elárultad, hogy te is… mármint…-húzta el a száját halvány pírral vöröslő orcával.-Hogy többet érzel irántam, mint a többiekért… végre erőt érzek magamban, hogy kimondjak valamit, amit sose gondoltam volna, hogy ki fogok mondani..-látszott rajta, hogy vonakodik… ujjai mereven ökölbe szorultak..
-Én egy igazi Karamatsu boy vagyok….-fordította el a fejét duzzogva azzal felhúzta a testét takaró lila pulcsit… Egy kék trikó villant a fehér bőrön… Rajta Kara arcával… A bátyja ruháját hordta… most már tagadni se tudta volna.
-I-ichimatsu…-dadogta az idősebbik, miközben magához vonta testvérét…. Eddig még sosem látott érzelmeket tükröződni az előtte álló arcán… Meg volt lepve.. sőt attól tartott túl nagy hatást gyakorolt az ikertestvérére… Be akarta vallani az igazat, de képtelen volt rá… Tudta, ha most összetöri Ichimatsu szívét… a fiú végtelen depresszióba esik… vagy ami még rosszabb kárt tesz magában.. Ő volt a legkiszámíthatatlanabb fivér 6-uk közül… sosem tudta mi jár a lila pulcsis fejében… Egy megfejthetetlen rejtély volt…aki általában elhúzódott a többiektől..még tőle is..
A másik viszonozta az ölelést, majd óvatosan elhúzódott.. Látszott rajta, hogy nem kíván mást hozzáfűzni a történtekhez.. Sem a vallomásához…sem pedig az imént lezajlott érintkezéshez… Kara viszont nem akarta annyiban hagyni… Még nagyobb hazugságba rántotta magát… úgy döntött, ha már a saját maga ásta gödörbe esett… felvállalja a következményeket.. Ichi csuklójára kulcsolta az ujjait, ezt követően olyan közel rántotta magához a fiút amennyire csak lehetett… Ajkait az előtte álló lila pulcsis fiúéra tapasztotta.. Szemeit lehunyta, hogy ne láthassa a macskaimádó arcát.. Ugyanazt az arcot..amivel ő is rendelkezett.. Szégyellte a tettét, de titkon Totoko-chant képzelte fivére helyére…