Dögölj meg... "Szeretlek"

1. rész Szeretlek.. Utállak.. Most melyik?

„Hazug gyűlölet… képzelt gyönyör…
Szeretet s minden más mi meggyötör..
Titkolt törődés… érdek bántás…
Mire jó ez a sok szorongás?...
Mond el… Valld be.. Ne hazudj többé..
Hová lesz így a szép örökké?...”

-Unatkozoooom!-fonta karba a kezeit Oso miközben jobb lábával óvatosan Chorot rugdosta.
-Hé! Osomatsuu! Hányszor mondjam még el, hogy ne baszogass a talpaddal!-lökte el magától a másik az őt kalapálót.
-De hát nincs mit csinálnunk….-panaszkodta a piros pulcsis sóhajtozva.
-Hehh! Ne aggódjatok bratyók! Majd én feldobom a hangulatot! Egy! Két! Egy-két Há Nééégy!-számolt Kara berobbanva az egyhangú tömegbe… ám mielőtt éneklésbe kezdhetett volna Ichi is csatlakozott a társasághoz és egy jobb horoggal kiterítette az egoista fivérét.
-Tch… idegesítő..-mormogta az orra alatt, miközben otthagyta a földön szenvedő bőrdzsekist..és inkább Jyusi mellé ült.
-Hé Nii-san! Ezt nézd! Csiga.-röhögött fel vigyorogva a sárga pulcsis, majd hangos nevetés közepette a hozzá közel álló fiú fejére tette az imént megemlített állatot…
-Hehh…-rántott vállat a macskaimádó nem törődve a rárakott élőlénnyel… ahelyett a szokásos sötét tekintetével meredt a földről feltápászkodó Karára.
-Ezt most miért kellett?!-csattant fel a bántalmazott napszemcsis.
-Ne baszogasd, mert még inkább megver téged… Tudod, hogy gyűlöl.. Ne erőltesd.. nem mindenki szeretheti az embert. Szokj hozzá.-tanácsolta Todo miközben meghittem pötyögtetett a rózsaszín tokos mobiltelefonjával.
-Csak az érdekel mivel érdemeltem ki?... Naa válaszolj már!-unszolta az egoista az antiszoc testvérét, mire az válaszra sem méltatva a másikat csak megrántotta a vállát..
-Ha nem mondod el akkor…!-fenyegetőzőtt összevont szemöldökkel…
-Akkor mi lesz Kusomatsu?!.. …Mit fogsz tenni?-gonosz vigyorba rándult ajkakkal szemezett a felé magasodó alakkal..de a két lábon álló fiú hallgatott.. Alsó ajkát rágcsálva tette karba a kezeit.-Ahogy gondoltam.. Gyáva féreg..-a lila pulcsis mosolya lehervadt.
-Ehhh, de hűvös lett a hangulat….-vakargatta meg a tarkóját Osomatsu.
-Lehet jót tenne nekünk, ha kimozdulnánk egy kicsit! Elmehetnénk az állatkertbe! Ott már úgy is rég jártunk!-ült fel lelkesen Todo a fekvőhelyzetéből.
-Jeeej! Állatkert! Állatkert! ÁLLATKERT!-visította Jyushi egyenesen Ichi fülébe miközben karjaival össze-vissza csápolt.
-…Minek?... A hozzánk hasonló Neetek jobban járnak, ha otthon maradnak.. amúgy se kíváncsi ránk senki..-fűzte hozzá a véleményét a fél süketre ordított Matsu mialatt arrébb lökdöste magától a felspanolt tesóját.
-Ahjj Ichi…Ne legyél ilyen negatív.. Inkább gondolj bele! Az állatkertben vannak tigrisek is! Úgy tudom te a nagy cicákat is kedveled.-ejtett egy bátorító mosolyt Choro.
-Állatkert!!!!-bökte meg a hiperaktív sárga pulcsis a lilát, majd az ölébe ült.-Légyszii Nii-san! Az állatkert olyan jóó!!! Vannak delfinek is! Nézzük meg együtt őket! Jóóó???-Ichi lenézett a hozzá beszélő vízimádóra.. Felsóhajtott..
-Legyen… -forgatta meg a szemét a titokzatos testvér… Nem tudott nemet mondani az ő hőn szeretett Jyusijának…aki mindig ott volt neki, ha szüksége volt valakire… Vissza akart adni neki egy szívességet a sok közül… Ennyit még ő is megtehetett másért…
-Akkor ez el lett döntve.-állapította meg Todo azzal már kapta is magára a kedvenc kalapját..ami nélkül szinte sosem hagyta el a házat.

Mind az 5-en élvezték az helyi állatkertben töltött időt.. Jól szórakoztak… Sokat nevettek és hülyéskedtek..elvoltak egymás társaságában… csak Ichi kullogott pár méterrel odább a többiektől… Nem panaszkodott, nem is szólt egy szót sem… Azt sem bánta, hogy most Jyushi is inkább a többiekkel lógott.. megértette, hogy a lehangoló viselkedése hatással van a többiekre.. ezért nem vonják be efféle mulatságokba… Nem mintha bánta volna..Jól meg volt egyedül… Nem kellettek neki a testvérei ahhoz, hogy elfoglalja magát… Lassuló léptekkel figyelte a távolodó fivéreit, majd mikor azok elég messze kerültek megállt és visszagyalogolt a Tigrisek kifutójához.. Leült egy padra. A nagymacskákat figyelte.. titkon azon agyalva, mit reagálnának a többiek, ha elhozna egyet és haza vinné magával.. Elmosolyodott a gondolaton, hogy a betoji ikrei minden bizonnyal fejvesztve rohangálnának fel s alá a házban.. Végül a kezdetleges jókedve alábbhagyott.. Elmerengett az élet értelmén.. Azon, hogy vajon feltűnne-e Jyusin kívül bárkinek is az eltűnése?… Hogy hiányozna-e Osoéknak, ha itt és most végleg lelépne…? Vagy minden hezitálás nélkül lemondanának róla?... Az utóbbi opción se lepődött volna meg… Sosem tett túl sok jót hozzá a beszélgetésekhez.. Az aktív programokban sem tanúsított túlzott részvételt.. Elhanyagolhatónak érezte magát… Ő akart az lenni… Úgy gondolta, hogy egy hozzá hasonló szemétdarab nem érdemel semmit… főleg nem szerető testvéreket..