It's gonna be miraculous christmas!

December 18.

Miraculous szösszenet!

Katica mosolyogva nézett végig a havas háztetőkön. Hamarosan itt a karácsony. Ebben az évben is együtt ünnepelhet a szüleivel és a barátaival. Együtt énekelnek majd a karácsonyfa körül, forrócsokit isznak, ajándékokat adnak...
Aztán eszébe jutott mi történt tavaly. Egy akumatizált Mikulást kellett hajkurásznia, akit miatta tettek gonosszá. Nem volt túl kedves emlék. Azért támadt rá egy ártatlan emberre, mert azt hitte bántotta az ő drága Adrien-jét.
Szomorúan lehajtotta a fejét. Vajon meddig lenne képes elmenni, hogy megmentse azt a helyes, kedves, smaragdszemű fiút?
Persze, ha bajban van meg kell mentenie, de nem helyezheti előbbre őt másoknál, csak azért mert szerelmes belé! Pedig mennyire szivesen vigyázna rá! Elűldözné a gonoszt, majd átkarolná, és a jojójával végig lengenék Párizst a naplementében. Szinte beleborzongott a gondolatba.
Megrázta a fejét. Mégis miről beszél? Eddig azt akarta, hogy Adrien őt, Marinette-et szeresse, ne Katicát!
Katica felsóhajtott.
Hirtelen egy koppanást hallott maga mögött. Fekete Macska volt az.
A fiú szokás szerint valami hülyeségről locsogott. Katica alig figyelt rá. Egy olyan érzés járta át ami eddig még soha. Mintha az egész világ hirtelen olyan vicces lett volna, hogy Macska itt van vele. Muszáj volt mosolyognia.
Macska kérdezett valamit, de a lány nem hallotta mit. Nem akarta magát kínos helyzetbe hozni, tudta, hogy válaszolnia kell valamit...
-Boldog karácsonyt, Kiscicám!-kiáltotta a pöttyösruhás hősnő, és Macska nyakába ugrott.
A fiúnak elkerekedtek a szemei, és az arcszíne egy rénszarvasorr színéhez lett hasonlatos.
-Neked is boldog szülinapot, Kedvesem!-válaszolta zavarában.-Illetve...Kellemes húsvétot!...Nem, nem, karácsonyt...igen, karácsonyos boldogat...vagyis...
Boldog karácsonyt, Bogárkám!

Karácsonyi csodák mindig történnek!