rosszul vagyok nem a sok löttytől hanem újra önmagamtól hogy lehet ebben az önmegsemmisítő körforgásban magamra találni valami más kell mint megint önsajnálatom nem magam után kutatok hisz értelmetlen voltomat már ismerem mit mondhatok még csak egy változással új élettel amely nem másodperceim agyonütéséről szól jöhetek elő hogy az megérje mert egy okos ember azt mondta egyszer hogy addig próbálja az ember túlélni a mai napot míg már nem marad holnap amire várhatna ez addig nem hallatszik komolyan míg egyszer rá nem jössz hogy minden elherdált másodperccel az életed is rövidebb itt már értelmet kap a változás a jobbítás mert ha kimért az élet nem mindegy hogyan éled ha számba vett akkor azt valaki kiszámolta nekem is és ennek a valakinek igénye is lehet arra hogy egyszer számon kérjen mit kérdez majd hogy megütöttem-e a mércét de az övét nem az enyémet mert ha kimérte az időmet egyenesen mondhatnám hogy elindította az életemet és tudja mikor fog megállni ki az az idegen akire hasonlítanom kéne és mit tud amit én nem
