a kirakaton át láttam meg őt sörömmel a kezemben tébláboltam a könyvesbolt előtt ahol ő rendezgette a könyveket életemben nem láttam ennyi papírt boritólapok közé szorítva és az már meghaladta minden képzeletemet hogy a lapokon írás is van és minden író közölni akar valamit pára alatt mert a sör már csak az utolsó kocsija volt a pár féldecinek amely torkomat csiklandozva hullámvasutazott oda ahol olyan melegem lett tőle csak azt láttam hogy egy lány hajlong ide oda a könyvek között és megtalált a szemével nem tudom miért de a hátam mögé dugtam a sört és csak visszanéztem rá aki mosolyogva fordult munkája után megigézve tapadtam mozdulataira és úgy éreztem hogy már én is bele tartozom a rendbe amelyet kimunkált
