eszembe jutott újra mit mondott az idegen nem láttam őt de tudtam hogy személyesen engem szólított meg egy idegen aki azt mondja legyél olyan mint én de hogyan lehetséges valakire hasonlítani akit nem ismerek hogyan ismerhetem meg hol keressem őt ha szólt hozzám ő tudja az első lépésem feléje érdekes módon a kételkedés volt a kérdőjel ott ahol eddig csak közöny volt közömbösen éltem az életem mint egy rab akit bilincseivel napfényre engedtek az őrei aki addig megy ameddig a láncai engedik aki soha nem kérdez legyél olyan mint én kérdésekkel ajándékozott meg ha rab vagyok ez most meddig fog tartani félek hogy az életem vége ennek nem vet véget az örökkévalóság túl nagy bizonytalanság valakinek aki most kezd kérdezni aki most vonja először kétségbe hogy ennek így kell lennie a miértig még nem jutottam el csak egy pókhálónyi remény hogy az idegen a válaszokat is ismeri
