Az emlékeim folyton a múltba visznek.
Így kénytelen vagyok és vissza tekintek.
Vissza az akadályokkal teli útra,
Amit visszanézve látni furcsa
Mikor még a legnagyobb gondom az volt, hogy mennyi 2+2?
Vagy hogy a sorban ki álljon hátúl meg elől.
Most pedig itt állok, hogy az utamat építsem
És ha valami érdekes esemény van valaki értesítsen.
Vissza utazok egy pár évet,
Nyár lehet és azt hiszem péntek.
A régi barátaim mind ott voltak
És mindenki kezében a fagylalt olvadt.
Élveztük a koncert minden pillanatát,
A refrént pedig énekeltük, mint mindenki más
A legjobb dolgok a múltban történtek,
Amit elfelejteni a „legnagyobb vétek".
Mikor szomorú vagyok visszatekintek
És még néhány képet is előkerítek,
Feltőrnek bennem újra az emlékek
Amiktől megint érzem, hogy élek.
