Szürkület Örvényletei •Befejezett•

Koponyafelhő

~~~Yoongi nézete~~~

Nem tudom miért fáj ennyire, hogy Viát elkapták, de most rohadtul felidegelt az a Max, vagy kicsoda!
Kitrappoltam a kertbe és ordibálva keresgettem azt a bizonyos felhőizét.
-Hyung...- szólít meg Jungkook.
-Igen?- mordulok rá.
-Nyugatra nézz!- mutatja az irányt.

-Mi a fasz!- csúszik ki a számon.
-Taehyung! - kiált fel Jin.
A srác csak lihegett mögöttem, de én a felhőre koncentráltam.
-Sikerü~~~Áááh!- és egy nagy puffanás.
-Hyung!- szalad ki a házból Jungkook.
-Mit csinál...tok...- megfordulva láttam, ahogy Tae a földön könyökölt és nagy mennyiségű vért köhögött fel.
-Semmi gond! Nyugi! Letisztítjuk a sebeid és lepihensz!- guggol le elé Namjoon.
-Nehm! Felh kellh szállhnomh! Viah... Bajh...bajhbanh vanh!- lihegte. Szárnyai erőteljesen csapkodni kezdtek, és felemelkedett, de ismét a gravitáció nyert, s lezuhant.
-KIM TAEHYUNG!!!- ordítom el magam. -NE TEDD MAGAD TÖNKRE AZZAL, HOGY NEM TUDSZ REPÜLNI!!!
-Via nincs itt, hogy segítsen nekünk! Magunknak kell rájönünkh a technikájárah! -rendezte a lélegzetvételét.
-Hyung! Ne tedd!- suttogja Kook.
-VIÁNAK SZÜKSÉGE VAN RÁNK!!!- üvölt fel, de olyan erővel, hogy mindenkit arrébb sodort a szele.
-Akkor tanítsd meg nekünk, hogyan csináljuk!- mondja Hoseok.
-Én is melletted állok dongsaeng-em!- mosolyodik el Jimin.
-Argh!- horkan fel Tae fájdalmasan, majd a szárnyai ismét erőteljes csapkodásba kezdenek. Már a fák fölött járt, mikor zuhanni kezdett, de mielőtt egy aranyos találkozást mért volna a földdel, ismét felszárnyalt.
-Sikerült!!- visítozik.

Éjfél tájára mindenkinek sikerült megtanulnia repülni. Az a felhő meg már csak pár száz km-re volt tőlünk. Fáradtak voltunk, az igaz, de minél inkább jobban kiakartuk fejleszteni a repülési technikánkat. A fegyverekkel és átalakulva hadonásztunk, s így a fiatalabbak sikeresen egy-egy fát kivágtak... Csak gratulálni tudok nekik!
-Hyung!- száll le előttem Jungkook.
-Hm?- pillantok fel, a kezemben lévő fadarabról.
-Szerinted, pontosan hogyan jutunk be a felhőbe? Alulról? Oldalról? Felülről?- találgat.
-Tudod Kook, nem ismerem ezt az izét, de rossz a sejtésem!
-Értem!- bólint, majd elment gyakorolni.
-Yoongi! Csináltam szendvicseket. Kérsz?- nyújt felém egy szenyát.
-Köszi, de nem kérek!- rázom a fejem.
-De mindenki evett már! Plusz kell az energia! Na?- jön kicsit közelebb.
-Jó, meggyőztél!- sóhajtok, s kikapom a kezéből a tartalommal teli kenyeret.
-Jin hyung! Hyung! A... A felhő!!- visít fel Jungkook.
A koponyafelhőből egy óriási villám csapott ki.
Készen álltunk... Fegyverekkel a kezünkben álltunk és vártunk a csodára. Én megelégeltem a tétlenül állást, és egy kis rugózással felrepültem. Hallottam, hogy a többiek szárnyai is csapkodni kezdtek, miszerint követnek. Hát az ezután történteket soha a büdös életben nem fogom elfelejteni!
A szárnyaim önállósultak, s körbefogtak engem, és mint valami ringlispil, kezdtem el forogni, majd bevágódtam a koponya alján. Amint benne voltam a felhőbe, a szárnyam széttárult és lassan leeresztett a felhő talajára. Mindenki megérkezett, s egymásra nézve, indultunk meg beljebb, hogy körbenézzünk. Volt itt minden kínzóeszköz, de még szexuális értelemben is...
-Hát itt vagytok madárkák!- szólal meg hirtelen, egy nagyon mély hang... Nem is olyan emberi... Inkább, démoni hang volt.
-Nem vagyunk madarak!- kiált fel Hoseok.
-Ó, akkor miért tollas a szárnyatok?- morog tovább.
-Ne tereld a témát!!!- ordítok fel. A férfi vagy mi, még mindig nem jött elő, s a magabiztosságom is kezdett inába szállni.
-Ez a dolgom!- jelenik meg a sötétben a körvonala.
-Mmmhmmm!!!- ez egy női hang volt...
-Add vissza Viát! Meg fogod keserülni, ha nem!- áll elénk Taehyung.
-Hogyan? A béna kis harctechnikátokkal? Na ne nevettes!- röhög fel.

~~~Író szemszöge~~~

Taehyung-nak volt egy terve. De nem is akármilyen! Hallotta Max hangját a fejében, s a "segítség"-et fedő "mhm"-ögés Viától
A fiúk, Tae javaslatára, kő-papír-ollóztak, majd elkezdtek táncolni.

Ez a tánc és az ének szívből jött, és nem is tudták, hogy erre képesek... Természetesen Taehyung számított erre. Ő is boldogan táncolt és énekelt.
Tánc közben egymásra ugráltak és elfolytották a nevetésüket.
Mikor befejezték, megfordultak lihegve, s lám... Az ellenség cafatai a földön volt.
Yoongi nagy lendülettel indult el a relytéjes sötétség felé, ahonnan szűrődött a női hang. Ahogy belépett oda, megpillantotta Viát, aki a falhoz volt kötözve, s egyedül csak a fehérnemű volt rajta... Odaszaladt, és kikötözte a szorító kötelet, majd végignézett rajta.
-Y...Yoongi... -suttogja a nő.
-Hm? Itt vagyok... Semmi gond! Jaj, ne sírj! - öleli át a Viát.
-Az a idióta nyomorék...- motyogja a férfi vállába.
-Kicsoda?- veszi fel a pajkos mosolyát.
-Max... Képes volt ilyenbe öltöztetni... Ráadásul...- itt elcsuklott a hangja.
-Semmi baj! Sshh! Itt vagyok és vagyunk!- kezd el ringatózni, hogy lenyugtassa a zokogó nőt.

Mikor elengedte, csak akkor nézett végig rajta igazán!
-Gyönyörű vagy!- suttogja Yoongi, nagyon nagyon közel hajolva Viához. Nem bírta magát tűrtőztetni, s a nő ajkaira tapadt.

~~~Via nézete~~~

Hirtelen kapott ajkaim után, ami meglepett, de hamar ellazultam és visszacsókoltam. Hevesen faltuk egymás párnáit, közben Yoongi keze a fenekemre  csúszott, s erősen megmarkolta azt.
-Neh most!- tolom el magamtól.
-Ajj...- morog.
-A többiek!- mutatok a világosság felé.
-Uuuhhh...- fagy le, amint megpillantja a barátait.
-És te mondod, hogy nem vagy szerelmes belé!- nevet fel Hoseok.
-No csitt legyen gyermekek! Siessünk vissza a földre, mert a felhő kezd feloszlani!- szólal meg Jin.
-Ti menjetek! Majd nemsokára én is megyek!- intek nekik. Yoongi még lopott tőlem egy csókot, s elszálltak mindannyian.- Ezek kész vannak!- kuncogva kezdtem el felszedni magamra a ruháim.
Ilyedten kaptam a sarok irányába a fejem... Az ott mi?
Közelebb mentem... Neee...
-ZAYA!!!- zokogom el ismét magam, amint a 15 éves lány a földön fekszik, s úszik a vérben...-Ne, ne, ne, ne! Ugye ez csak egy kibaszott álom, mert leütöttek, vagy elájultam? - a kezemre pillantottam, ami szintén véres volt. Zaya vére...