Szürkület Örvényletei •Befejezett•

Száz meg száz kérdés

~~~Yoongi nézete~~~

Egy bottal leütötték a zokogó nőt, aki mozdulatlanul a földre zuhant.
-Bocsesz, hogy csak így fejbe kólintottam, de elfajultak volna a dolgok!- veszi mennyasszonyi pózba, a szerelmem.
-Ki a faszom vagy?!- horkanok fel.
-Drako.- mosolyodik el.
-Add!- veszem el tőle Viát.
-Én Taehyung vagyok, ő Jin, Namjoon, Hoseok, Jimin, Jungkook és Yoongi!- mutat végig rajtunk.
-Örvendek a találkozásnak!- kuncog. -Tudjátok, a nő viselkedése lehet kicsit elfajult volna, és sajnálom, hogy ezt kellett tennem.- húzza el a száját.
-D...Drako...- suttogja Zaya.
-Jézus, Kislány! Mi történt?- sétál kétségbeesetten a lányhoz.
-

Max elkapta Viát és Zayát. Via meg ezért akadt ki... -sóhajtok.
-De hogy tudtátok legyőzni azt az idiótát?- kérdezi.
-Khm... Felrobbant.- válaszol Tae.
-Értem.- bólint.
-Hol vagyok?- ül fel riadtan Via.
-Otthon. - megyek oda.
-Fáj a fejem...- dől vissza az ágyra.
-Hozok gyógyszert.- mondom, majd elindulok a konyha felé.
-Drako? Mit keresel itt?- motyogja a nő.
-Én miattam vesztetted el az eszméleted, erre a néhány percre. Megölted Idát... Azaz Max cinkosát...
-Leütöttél??? Te most ko~- kel ki magából Via, de Drako megszakítja.
-Elfajultak volna a dolgok. Tudod te jól!- sóhajt.
-Ezt vedd be!- nyújtom oda neki, visszatérve a konyhából.
-Köszi! -mosolyog rám.
-Nyálgépek!- fintorog Drako.
-Nem is olyanok! Még...- nevet fel Hoseok, mire elkezdem üldözni.
-Teee! Gyere vissza, te napsugár! Remélem megfulladsz a reményteli kis életedbe!- mosolyodom el a saját, értelmetlen poénomon.
-Neee hyung! Neeeh!- visít fel, amint elkapom.
-De Hoseok, de!- majd elkezdem csikizni.
-Yoonhgih! Fejehzdh behh!!!- kacarászik.
-Elfáradtak az ujjaim.- állok fel a fűről.
-Ez rosszul esett.- törli le a szemeiről a könnyeit.
-Akkor ne kezd ki velem te Ló!- lengetem meg a mutatóujjam.
-Rendben Cukorka!- indul meg be a házba.
-Ti nagyon kergék vagytok!- nevet fel Via.
Mindenki olyan jól érezte magát, hogy meg is feletkeztünk Zayáról, aki mosolyogva aludt el örökre. Nem szóltam semmit, mert nem akartam elrontani a hangulatot. Figyeltem a lány testét, de próbáltam, minél kevesebbszer odanézni, nehogy feltűnő legyek.
-Nem lesz gond Zaya! Ne aggódj!- suttogom.
-Mit susmusolsz?- áll elém Via.
-Semmit!- rázom a fejem.
-Tudom, hogy Zaya itt hagyott minket.- teszi csípőre a kezét.
-Honnan tud... Ja... Olvasol a gondolataimban.- sóhajtok.
-Plusz feltűnő vagy!- simogatja meg a fejem.
-Sajnálom.- nézek rá.
-Nem kell. Csak túlélem valahogy!- húzza el a száját.
-Hát majd velem! - ölelem meg szorosan.
-Én is pont erre gondoltam!- kuncog.
-Akkor? Leszel a barátnőm?- távolodom el tőle.
-Hm... Vagy lennél a férjem?- nevet fel a nő.
-Természetesen, drága feleségem!- csókolom meg.
-Nah és éljen soká' az ifjú pár!- kiált fel Jin.
-Woohoo!- ugrál mindenki.

Vége

Heyo Csillagok! Tudom váratlan a vége, de szerintem ezt a könyvet itt kellett lezárnom! Nos egy kis infó:
~Ebben nem lesz kulisszatitkok, mert nincs semmi olyan, amit ne tettem volna bele. (kivéve Hoseok halálát, de az csak 1 pont.)
~Nagyon köszönöm a megtekintéseket és a vote-kat. Igaz itt nem volt annyi olvasó, mint a Lelki társakban, de én ennek is örülök!
~Ma még kirakok egy prológust!

Legyen szép estétek/napotok/reggeletek!!!

Pusszancs!!!     (๑♡∀♡๑)