Oneshotok

Cseresznyefa virágzáskor újra találkozunk (MonstaX; Minhyuk)

Minden egyes évben, ugyan ezen a napon kijövök a parkba, s leülök a jól ismert helyre.
Itt találkoztam vele először. Azzal a lánnyal, aki még most is folyamatosan a fejemben jár. Már akkor odáig voltam érte.
Mikor még középiskolás voltam, akkor ismertem meg őt. Pont ugyan ezen a helyen, pont ugyan ezen a napon és idoben. Ez a cseresznyefa virágzás időszaka.
Kicsit visszahúzódó volt és félénk, de igazán gyönyörű. Én szolítottam meg őt, hisz sírt, s rossz egy szép lányt sírva látni.
Leültem mellé és megszólítottam. Megtörölte szemeit, majd rám tekintett. Hatalmas és szép boci szemei voltak, melyek már pirosak voltak a sok sírástól.
Nem kellett megkérdeznem, hogy mi történt vele, hisz átölelt majd beszélni kezdett.
Épp hogy apjához költözött, már vissza is utazhatott anyjához, ennek a kiváltó oka az, hogy apja folyamatos utazgatásai miatt nincs ideje a saját lányára.
Együtt töltöttük az egész napot, s bár nem ismertem oly régóta, mégis szerelmes lettem belé. Megettünk egy jégkrémet, pizzaztunk, még karaokezni is elmentem vele, pedig nem szeretek mások előtt énekelni. Neki mégis nagyon tetszett a hangom.
Ez történt már 7 évvel ezelőtt. Mielőtt elbúcsúzott volna tőlem, hogy minden évben találkozunk ugyan ennél a fánál.  Az első két évben találkozunk is, jól elbeszélgettünk, szórakoztunk, de aztán elment.
Elment nagyon messzire. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy meghalt, csak külföldre utazott.
5 éve nem láttam. 5 éve annak, hogy szerelmemet utoljára csodálhattam meg. 5 éve annak, hogy beszélhettem vele. Éjjelente vele álmodok. Azt, hogy újra vele vagyok.
Annyira örülök annak, ha újra láthatnám, a szemébe nézhetnék, s elmondanám neki azt, hogy szeretem.
Talán ideje indulnom. Elég sok időt töltöttem már itt, s egy kicsit hideg is van.
- Minhyuk! Várj! - szólalt meg mögöttem egy félénk és halk hang.
Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az, ezért megfordultam.
Az alkata ismerős. Bőrönd van nála. Pár lépést tettem felé, majd betekintettem kapucnija alá.
- Jina, te vagy az? - egyszerre lettem boldog és meglepett is.
- Ühüm, én vagyok. - folytak könnyek szemeiből. - Csak hogy újra láthatlak.
Nem kellett mást mondania, éreztem, tudtam, hogy ő is többet érez irántam. Közelebb húztam magamhoz, a szemébe néztem, majd az ajkam az ő ajkaira tapasztottam.
- Szeretlek! - suttogta két csók között.