Miért pont Én?!

~Tiltakozás~

Hajnalban felkeltem, ugyanis valaki a vállan vitt valahova. Elkezdtem ruggkapálózni meg ütögetni, de mivel jóval erősebb volt lefogott. Rájöttem, hogy ez a valaki az a lény akivel szemezni szoktam. Felvitt az űrhajójukba és lerakott egy cellába.

-Mit akarnak Velem!!?

-Megölni...

-Előbb fogom magukat!!!

-Ha azthiszed olyan erős vagy, hogy legyőzz egy egész hadseregnyi embert akkor rosszul hiszed.

-Segítsééééééééég!-órdítottam.

-Nem hallják... Ne is próbálkozz.

-Dögöljetek meg ti budös parasztok!!!!

-Mint mondtam itt csak a ti bolygótok fog megdögleni!-majd elment.

-A kurva életbe!-kiabáltam.-Engedjetek ki ti nyomorultak!!!

-Teresa?-hallottam a nevemet.

-Ki az?-kérdeztem vissza.

-Anya.-válaszolta. Én teljesen ledöbbentem.

-Mi te élsz?!

-Igen az akit meggyilkoltak az csak egy innen való lény volt.

-Úristen! Jajj, de jó! Én teljesen azt hittem, hogy megöltek. És jajj ne, emiatt vesztem össze apával.

-Nyugi... Biztos nem fog haragudni, ha egyáltalán lejutunk ERRŐL A SZARRÓL!!!-kiabálta hangosan a végét.

-Mit mondtál te cafka?-kérdezte az egy Lény.

-Jól hallottad te paraszt!!!-erre a kijelentésére kinyitotta az ajtót a lény és kiráncigálta Anyát.

-Most pedig a lányod előtt verlek agyon!

-Ha hozzá mersz érni kinyiffantalak!!

-Majd meglátjuk.

-Mit művel Sweets?-kérdezte egy másik a lénytől.

-Óh Uram, semmit csak... csak visszabeszélt ez a fogoly.

-Nem bánthatjuk még ezeket.

-Mi az, hogy ezeket? Meg, hogy még?!!?-kérdeztem.

-Jajj Kicsi lány, majd rájössz.-mondta majd még mondott valamit.-Sweets tegye vissza a fogolyt!-ezzel el is ment.

-Igenis Uram!-mondta majd vissza engette Anyát a cellába.-Még nem végeztünk cafka!

-Anyád a cafka!-mondtam mire adott egy pofont.

-Mit képzel?!-kérdezte Anya. Nem válaszolt csak elment.-Jól vagy Kincsem?

-Igen.

---------------

Már több mint két hete itt vagyok ebbe a nyamvadt űrhajóban.

-Nesze itt a kaja!-adta be a következő szar kaját.-Zabálj már!-kiabált erre csak megráztam a fejem.-Beléd tömöm ha nem fogsz enni!!!

-Minek egyek?! Úgyis megölnek nem mindegy?!

-Igazad van.-leült a cellám mellett levő székre. Egy kis idő múlva elaludt. Kivettem a nyakában levő kulcsot kinyitottam az ajtómat majd sórba a többi fogolyét. Lassal ellopóztunk az ajtóig és benyomtam a gombot amivel lemehetünk.

-Basszus!... Nálam maradt a kulcs!

-Nem baj csak gyere!-mondta Anya. Azta mennyit változott London sokkal leromboltabb. Gyorsan mindenki haza rohant. Nem csengettünk hanem csak berontottunk.

-Apa, Danyyyy!!!-kiabálta Alex amikor meglátott.

-Mondjad Kis fiam.-szólt Apa amikor meglátott minket rögtön odajött hozzánk és mi meg a nyakába borultunk.-Téged nem megöltek?-adott egy csókot Anyának.

-Nem... Az egy Lény volt akit megöltek és felvette az alakomat.

-Jajjh... De jó, hogy megint együtt a család.-mondta Alex aki megölelt minket. Daniel meg a lábunkat ölelgette. A földre rogytunk és tovább ölelkeztünk.

------
Na szia!❤
Ma is hoztam új részt. Remélem tetszett.😉
Puszi. 😘
**Lochness