Miért pont Én?!

~Új utakon~

Összepakoltam pár cuccom és elindultam, elindultam az ismeretlenbe...

Az utam egy bevásárlóközpontba vezetett, ugyanis kell az élelem. Az erdőn keresztűl mentem amikor valami elkezdett lövöldözni, nem tudom mi vagy ki volt, de meglőtte a karom, nagyon sok vért vesztettem és elájultam...

Egy szobában ébredtem, a kezem már be volt kötve. Felültem és körbe néztem, ez a szoba nagyon szép volt, és rendezett. Ekkor hallottam, hogy valaki kopog a cipőjével és benyit, én visszafeküdtem még előtte, hogy menyitott volna. Odajött az ágyamhoz és megszólal.

-Teresa, tudom, hogy ébren vagy, az ajtón van üveg.

-Ki vagy te?-kérdeztem a lánytól aki előttem állt.

-Nem ismersz meg, húgom?

-Hogy mi? Nekem csak fiú tesvéreim vannak.

-Hát ez nem egészen így van... Elmesélek mindent, de elősször gyere le bemutatok neked valakit, és enned is kell. Egyébként Daina vagyok, ha nem tudnád.

-Rendben. Szerintem te tudod ki vagyok.-csak bólintott egyet, óvatosan kiszálltam az ágyból, és mentem az újdonsült "nővérem" után, bár nem hiszek még neki. Le sietett a lépcsőn és eltűnt, amikor leértem körbe néztem és egyszer csak megláttam egy nagyon helyes, magas és izmos srácot. Hevesen kezdett el verni a szívem és csak mosolyogtam. Közelebb mentem és üdvözöltem.

-Szia, Teresa vagyok, te ki vagy?

-Szia! Louis vagyok, a nővéred legjobb barátjnőjének az öccse.

-Öhm, értem. Diana, hol találom a mosdót?

-Itt van!-mutatott a mellette levő fehér ajtóra. Biccentettem és bementem, elvégeztem a dolgom, megmostam a kezem és az arcom, ez a szituáció elég ismerős volt (amikor megöltem Thomas-t). Megtöröltem a kezem/arcom és kimentem a konyhába ahol Diana épp rántottát sütött, Louis meg a széken ült és bámult Engem. Éreztem, hogy egyre kellemetlenebb a helyzet ezért megszólaltam.

-Diana, segítsek?

-Igen. Szednél elő három tányért?

-Persze, hol találom?

-Ott!-mutatott a legfelső polcra, hát persze, hogy nem értem el. Louis és Diana csak nevetett.- Louis menj és segíts neki.-a fiú boldogan jött segíteni. Levette, de közben mélyen a szemembe nézett, aminek hála az egyik tányér majdnem leesett, de elkaptam.

-Máskor inkább a tányérra figyelj ne engem stírölj.-nevettem, amire ő pimaszul elmosolyodott, szúrós szemmel ránéztem és a helyére raktam a tányért.

-Na jól van gerlepár, üljünk le és reggelizzünk.-mondta nevetve Diana. Megreggeliztünk és beszélgettünk, még az ebédlőben.

-Szóval elmondod a sztorit?-kérdeztem Diana-tól.

-Igen. Ugye Én kissebb koromba beteg voltam, Anyáék nem szerettek volna úgy látni engem, ezért örökbeadtak a pótszüleimnek, akik most haltak meg az invázióba. De most ez lényegtelen, szóval... Odadtak nekik Ők gondoskodtak rólam és mindenem meg volt. Anyáék mindennap látogattak engem, de ez egy idő után megváltozott, egyre kevesebbet jöttek, rájöttem, hogy miért. Gyerekük született, méghozzá a bátyád Alex, szörnyen éreztem magam, hogy nem lehetünk egy család. Aztán anyáék egyáltalán nem jöttek, a pótszüleim hírt adtak nekem arról, hogy megszülettél Te. Mindennap sírtam, hogy nem lehetek a családommal. Egyszerűen, nem tudtam mit kezdeni ezzel, hisz még 10 éves voltam. 14 évesen voltam nálatok egyszerűen gyönyörű voltál már akkor. A gyönyörű nagy szemeiddel néztél rám, Te akkor voltál 3 éves, alig tudtál beszélni, de olyan kis eleven voltál és olyan jó volt látni a testvéreimet. Anyáék azt mondták nektek, hogy én a keresztanyátok vagyok, ami lehetetlen lett volna, de ez lényegtelen. Aztán megint megszűnt a kapcsolat és én már 20 éves voltam amikor megtudtam, hogy anyáéknak új babájuk lett, Daniel. Beletörődtem és tudtam, hogy egyszer találkozni, fogunk és ezt el tudom neked mondani, a két testvéred nem tud erről. Alex még mindig abban a tudatban van, hogy én a keresztanyátok vagyok, Daniel meg a létezésemről se tud. Szóval ja, ez a kis sztori.

-Öhm...-ennyit tudtam kinyögni és könnyek kezdtek el folyni az arcomon.

-Húgom, ne sírj kérlek szépen.

-A kurva életbe... Mi a kurva anyámért nem mondták el Anyáék?!

-Tudom, hogy dühös vagy, de kérlek szépen nyugodj le.

-Rendben, de ez rohadtul nem fair.

-Tudom, és sajnálom.

-Ne sajnáld, ez kurvára nem a te hibád.-mondtam, Louis-ra néztem, aki csak nézett szürke csillogó szemeivel. Odamentem Diana-hoz, és megöleltem. Éreztem, hogy forró könnyek folynak a vállamra és szépen lassan eláztatja a pólómat.-Ne sírj Diana, itt vagyok és melletted leszek. Szeretlek Nővérkém!-pusziltam meg könnyektől ázott arcát.

-Rendben, én is szeretlek Húgocskám.-a válla felett átnéztem és Louis sajnálkozva nézett minket.- Na, de csak a gyengék sírnak, szóval ki akar még valami érdekeset csinálni?-kérdezte magabiztosan.

-Hmm, nekem lenne egy-két ötletem.-nézett rám pimaszul Louis.

-Jó én nem szexre gondoltam, valami olyanra amit hárman tudunk játszani vagy mit tudom én.

-Egy. Én nem akarok szexelni. Kettő. Mondjuk játszunk olyat, hogy én elmegyek aludni, mert fáradt vagyok, ti meg csináljatok ebédet.-adtam nekik egy frappáns öteletet.

-Jó legyen, de te mosogatsz majd el.-nevetett Diana. Feltrappoltam az ideiglenes szobámba és lefeküdtem aludni. Arra keltem, hogy valaki simogatja az arcom. Kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy Louis az.

-Öhm miért simogatsz, és miért vagy bent?

-Bocsi, de olyan gyönyörű vagy, és egyébként Diana mondta, hogy szoljak neked, hogy kész...-mondta, de én nem hagytam, hogy befejezze, magamhoz rántottam a pólójánál és megcsókóltam. Lehet, hogy most ribancnak hívnának, de pont leszarom mit gondolnak mások. Elég hosszúra sikerült ez a csók, annyira hosszúra, hogy Diana benyitott.

-Ebből gyerek lesz.-mondta nevetve.- Az előbb meg még undorodtál tőle.-röhögött az ajtóba.

-Megváltozott a véleményem.-mosolyogtam a felettem ágaskodó fiúra. Lemászott rólam és lementünk kajálni.

------
Remélem tetszett, ha igen akkor vote-d és kommentelj valamit.😊
Puszi. 😘
**Lochness