Köszönöm...

      Ez a levél leírja a valóságot, az igazságot a hazugságok mögött, a történetet melyet soha nem mondtam el neked. Igazándiból senkinek se meséltem, hisz nem volt rá eddig okom...

Az egész történet 1982.január 6.-án 10.58-kor kezdődött. Ez volt a születésed pillanata. Apuval a váróteremben ültünk, én a deres ablakon át figyeltem a rideg, fagyos külvilágot, mikor felcsengett sírásod a csöndben. Kis idő múlva elhalkult a sírás,ekkor hoztak ki téged hozzánk.A szemedbe néztem, nem mosolyogtál, nem sírtál csak érdeklődve figyelted a külvilágot, miután a karjaimba vehettelek utána ejtettél egy apró kis mosolyt, majd rögtön el is aludtál. Már akkor éreztem, vigyáznom kell rád. Bár ez volt életem legnehezebb feladata amit valaha is kaptam. Mikor megtanultál mászni mindenhova odamásztál, mindent a szádba vetted, észrevételem szerint nem azért hogy rágd, inkább vizsgáltad azt a tárgyat, de mikor a savval teli üveget szeretted volna megvizsgálni,jobbnak láttam ha leállítalak. Mikor ezt tettem mindig sírtál. Később megtanultál járni is. Estél keltél, de mintha ez nem érdekelt volna,mentél tovább. Meglehetősen későn tanultál meg beszélni, ezt mindenki furcsálta is, de mikor megszólaltál minden szavad érthető volt és hatalmas szókincscsel rendelkeztél már akkor. Mikor 6 éves voltál már tisztán tudtad mi akarsz lenni ha felnősz. Kalóz. És találtál hozzá társat is. Victort. Hárman voltunk testvérek, s mégis, egyedül te voltál képes barátot szerezni. Mai napig rejtély számomra miért lettünk ennyire különcök, hiszen a szüleink külső szemlélőkként átlagosnak tűnnek,átlagos inteligencia,túlzott szentimentalizmus.Mi mégis mások lettünk. És te így is szereztél egy barátot. Folyton együtt nevettetek. Eurussal ezért irigyeltünk. Én beletörődtem valamennyire, de Eurus, ő nem, ő más volt,magányos. Ekkor kezdődtek a zaklatásai. Először aprók voltak, senki nem foglalkozott vele. Majd szép lassan elfajultak. Addig amíg meg nem ölte a legjobb barátodat. Sajnálom. Ha időben észrevettem volna a jeleket. Ha időben megállítjuk őt. De nem ment, nem figyeltünk eléggé. Az eset után elküldtük Sherinfordba, ott bebörtönözték. Viszont az eset után megváltozott minden. Te visszahúzódó lettél, nem beszéltél annyit. Mintha nem is emlékeztél volna Eurusra. Redbirdet is valahogy a kutyánknak hitted, aki eltűnt. De rád hagytuk. Így is elég nagy volt a fájdalmad. Próbáltam segíteni neked. Nem ment. Véglegesen bezárkóztál. Mikor felfogtam, nem segíthetek, a tanulásba temetkeztem. Valamikor ilyenkor váltunk mindketten érzelemmentessé. Végül én lettem Anglia kormánya, ahogy te mondanád. Te középiskolába jártál. Kitaszított voltál. Téged nem érdekelt. Ahogy engem sem érdekelt anno. Mindenkit lenéztünk. Mindketten túl büszkék voltunk intelligenciánkra és következtetési képességeinkre. Ezért lehetett belőled konzultáns detektív. Az egyetlen a világon. Élvezted, hogy addig sem unatkozol. Te ezt élvezted.Az adrenalint. Én nyugodt életet akartam. Sajnos mindig közbeszóltál. Ekkoriban még mindketten lenéztük az érzelmeket. Gyengeség. Majd találkoztál egy Afganisztánból visszatért katonaorvossal. John Hamish Watsonnal. Ez az ember megváltoztatott. Persze, könnyebbé tette a dolgom, nem kellett folyton rád figyelnem. De érzéseid lettek. Lenéztelek érte. Jött Moriarty .Igazam lett. Érzelmeid miatt tudott megfenyegetni. Segítettem neked eljátszani a halálod. Két évig keserítetted az életem különféle kérésekkel. Szükséged volt rám, nem volt más neked. Hát segítettelek. Majd ismét az érzések. Megölted Magnussent. Ez egyenlő volt a halállal. Te is tudtad. Nem érdekelt. Ahogy az sem, mit jelent ez nekem.Sohasem érdekelt. Segítettem, még fél évet kaptál. Többre nem voltam képes. Mikor azt hittem vége, Eurus intézkedett. Elintézte. Visszahozott, hogy a játékszere lehess. Csak külső szemlélő volt eleinte. Figyelte a kínlódásodat .Az érzelmeid miatt voltak. Én nem segítettem ekkor. John végül segített,ahogy te is rajta. Sajnálom. Rám nem számíthattál. Később nem figyeltem eléggé. Eurus kiszabadult. Megpróbáltalak megvédeni,így elmentem hozzá. Volt egy feltétele. Érted cserébe engem kért. Elfogadtam. Nem mondtam neked soha semmi szépet. Nem voltunk igazán testvérek. De mind a ketten tudtuk kimondatlanul is. Számíthattunk egymásra.Gondolom már sejtetted az elején is,de ez a búcsúm. Ég veled,Drága Kisöcsém.

Mycroft Holmes