Déjá vu - "Már láttam"

Kishölgy

Visszanyerni egy magányos és jogosan megsértett ember bizalmát lehetetlen, ha az ember nem elég megfontolt. Rez büszke volt és egyébként se számolható embernek. Tudta hogy ki fog hozni valamit ebből.
Még van ideje. Még nem találtak rá, jó pár évig nem is fognak, és ha azt el is vesztette hogy Szederinda mindent magától csináljon, mivel a lány lassan már csak a rideg logikának hitt, meggyőzni mindig meg tudja.
Amint a kislány hajlandó lesz szóba állni vele.

Lassan egy teljes hét is eltelt és a tini lány képes volt tejesen kizárni őt a világából, csak nagyonis formálisan és személytelenül váltott vele pár szót, azt is csak azért hogy másoknak ne tűnjön fel semmi, nem mintha figyelt volna rá bárki is.

Tildát kivéve.

Rez erre is gondolt, de nem úgy hogy a kis humanitárius lassan kész felnött nő akivel egy szobában lakik ennyi problémát okozna. Márpedig Tilda egyenesen lehetetlenné tette, ha a helyzet úgy adná hogy esetleg lehetne beszélni Szederindával meg is tudja tenni.

- Rez, nem vagyok hülye. Tudom mire készülsz.
- Akkor miért nem segítesz?
- 15 éves. Egy labilis tinédzser.
- És akkor? Nem olyan ingatag mint te voltál.
- Pont hogy még annyira. Összetörted a világát.
- Nem a szivét?
- Ha még azelött kiábrándítasz valakit hogy egyáltalán szeretne szerintem nincs mit összetörnöd csak az egész lényét, gondolkodásmódját, mindenét.
- Akkor a szivét is.
- Komolyan ilyen kicsinyes baromságokon akarsz lovagolni?
- Nézd, szükségem van rá.
- Ó nem, miszter, meg vagy te egyedül is.
- És ha rád lenne szükségem?
- Szépen hangzik de erről már beszéltünk. Nem fogom hagyni hogy bántsd az embereket. És ebbe a hugom is beletartozik.
- És a drága nagyanyád?
- Az más.
- Pedig ember.
- Nekem nem.

Rez komolyan fontolgatni kezdte hogy megbűvöli Tildát. Túl nagy akadály lett hirtelen jött gondoskodásával. Aztán eszébe jutott valami.

Nem csak lányok vannak ebben a kifacsart családban. Van egy fiatal fiúcska is aki lassan iskola érett lesz.

Egy két átvirrasztott éjszaka után rá is jött hogyan tudja finoman Tilda figyelmét az öccsére irányítani.
Apró elejtett utalások, félmondatok, megjegyzések hogy Nárcisz is épp oly befolyásolható korszakban van, nagyobb figyelmet igényel, fiú, az anyjuk egymaga ehhez kevés, kicsiként még bírta de most igazán jól jönne neki a legidősebb lánya támogatása, és ő aztán tudja hogy Tilda mennyire szeretne neki segíteni.
Hetekbe telt. Bevált.

Szederinda védelmező szemek nélkül maradt, egymaga, kivetve a családból, megint. Nem sok minden változott.

Valójában alig változtak a dolgok. Így is nehezen tudott beszélni vele, úgy tűnt a kislány eltökélten kerüli. Amikor csak tehette kimaradt, osztálytársak, bulik, ki tudja mi még.
Rez figyelemmel kisérte minden kis kalandját, egyszer egyszer utána is ment hogy megbizonyosodjon róla, továbbra sincs senki igazán a lány mellett.

Igaza volt.

Akárhány baráthoz ment át, akárhány buliban bukkant fel, akárhányszor barangolt kint este sose volt senki a közelében huzamosabb ideig, aki beszélgetett vele csak formalitásból tette, ha megróbáltak mélyebb témát érinteni Szederinda maga zárta rövidre azt.
Megint lopkodott. Minden barátja házából elemelt valami apróságot, minden buliból egy dologgal többel érkezett vissza, minden magányos sétájáról hozott szuvenírt.
A szobáját még a születésnapja után átfestette, átrendezte, mindent megváltoztatott. Az anyuka nem is ismerte meg amikor egyszer betévedt, azt hitte Tildáé, vagy egy vendégszoba amiről megfeledkezett. Az édes kislányát se találta sehol, csak egy túlkorán érett lány-nőt az ágyon elterülve.
Rez úgy döntött felhagy a konstans beszélgetés keresésével és ő is magára hagyta a lányt, kerülte amennyire kedve volt vagy figyelt, és úgy számolta hogy ha ides-tova nagyjából két hétig nem kezdeményez beszélgetést a lányka feladja eltökéltségét. Ha nem is teljesen de biztos hogy legalább négy öszinte mondatot el tud majd mondani.
Az alatt az idő alatt is minden figyelmét erejének visszaszerzésére és aktuális hírek gyűjtésére fordította.

Letelt a két hét és Rez a kislány után indult miután mindenki sikeresen megfeledkezett arról hogy a gyerek éjfél után se tért vissza.

Sétálni volt, kissé felborzolt idegekkel miután sikeresen spiccesre itta magát egy bulin. Épp megbotlott amikor Rez mosolyogva elkapta a könyökénél.

- Hoppla.

Szederinda fátyolos tekintete ijesztő gyorsasággal tisztult ki amint meglátta ki is tartja őt ilyen stabilan. Rideg kimért mozdulattal elvette a kezét a férfiéból, tekintetében elfolytott de rendezett indulatok táncoltak gyilkos keringőt és Rez akaratlanul is elmosolyodott. Remek választás, nem hiába az izlése hibátlan.

- Mit keresel itt.
- Tekintve hogy az esti takarodót már régen túllépted gondoltam megkereslek.
- Tudva, hogy senkinek nem hiányzom otthonról, feleslegesen jöttél.
- Aludni még csak haza jössz.
- És ha nem?
- Hol máshol lennél?
- Legyen az az én dolgom.
- Lehet hogy úgy érzed kész vagy az önállóságra de hadd emlékeztesselek. Csak 15 lettél nem felnőtt.

Szederinda szája egy fagyos mosolyra húzódott.

- Ne játszd az eszed mintha ismernél.
- Nem válaszoltál.
- Egy két napig akárhor aludhatok. Sőt. Be is költözhetek bárhová, hisz senki nem vesz észre, senki se figyel. Akármit megcsinálhatok.
- Egy ideig? Persze. De huzamosabban?
- Nem vagyok bolond.
- Tudom.
Rez egy régi, inkább ősi trükköt használva egy lépéssel belépett a lányka magánterébe és nagy öszinte komoly hangon egyenest a szemeibe nézve folytatta.
- Ezt pontosan tudom.

Meglepetésére Szederinda nem lépett hátrébb, állta a tekintetét és keserűen kuncogott.
- Most jön az a rész hogy szerelmet vallasz? Vagy megpróbálsz levenni a lábamról?
- Nem tisztelhetlek mint egy minden tiszteletet megérdemlő okos nőt?
- Most mondtad hogy nem vagyok felnőtt.
- A törvény szerint. De mindketten tudjuk hogy azok ránk nem vonatkoznak.
- Hirtelen egy csoportba kerültünk? Máris nyerésre állsz?
- Nem tudom... – Rez lassan lassan közelebb és közelebb hajolt a lánykához, így most az orruk alig pár centire volt egymástól. – Nyerésre állok?

Szederinda nem pirult el, nem pislogott, nem jött zavarba. Angyalian tiszta mosoly ült ki az arcára, olyan ártatlan hogy Rez maga meglepődött, a lányka csak úgy sugárzott.

- Soha.

Azzal hidegen ellépett a fölé tornyusoló férfi mellől és folytatta sétáját.

Rez még egy fél pillanatig megrökönyödve nézett maga elé, szeme elött a lány tökéletes játéka és mire megfordult hogy utána nézzen, Szederinda már rég elveszett az éjszakába. A vámpír jóízűen felkacagott, öszintén, teljes szivéből.

A kishölgy nem könnyítette meg a dolgát, de hogy érdekessé tette az biztos.