Antikook [ff.]

III.

Szinte amint kiléptem az ajtón, már szólalt meg a csengő, jelezve, hogy most azonnal takarodjak a termebe ahhoz a ,,kedves" irodalomtanáromhoz, akinek jó pár ember szerint, beleértve jó magamat is, évek óta nyugdíjba kellett volna mennie, legalábbis ha nem öregekházába akkor egy elmegyógyintézetben a helye. Mégis miért tanít minket egy mozgó ősküvület? Gyors léptekkel haladtam a termem felé, hogy megáldjam azt a ,,gyönyörű" irodalomtanárt. Anti... Nem merek vissza nézni. Én nekem még fel kell dolgoznom. Fiatal vagyok, kezd karierem lenni, vannak barátaim. Most rontsam el egy bizonytalan játszadozással? Próbáljam meg? Megéri? Végül is élveztem. Várjunk... Még azt sem tudom ő mit érez, de akkor miért tette azt?

Beérve a teremben helyet foglaltam Chimchim mellett aki röhögésből átváltott csendesebb kuncogásba, természetesen Tae-val együtt. Majd megkezdődött az óra. Nem tudtam figyelni, az agyamban lévő fogaskerekek folyamatosan jártak, de min? Hát a történteken, Antin és azon ami történt. Most találkoztam vele elöször, akkor mire föl ez? Mit akar elérni? Érzett valamit? Jó... Az már biztos, hogy meleg vagyok. Már ennyit legalább megállapíthatok... Mit kezdjek a bandával? Nem mondhatom el nekik. Bármennyire is azt szokták mondani, hogy a ,,mai fejlődő világban". Ezt még nem fogadnák el. Repülnék a bandából, letagadnának. Persze a történetekben mindenki elfogadja! Ha titkolnánk... Bár az is kiderülhet. Meg munka közben arra is időt szakítani... Istenem, már megint ilyeneken jár az agyam! Elsőnek meg kéne tudnom ő mit is gondol...

És már csengetnek is. Ez is gyors volt. A következő órák is gyorsan teltek, vagy is nekem úgy tűnt mivel végig gondolkodtam. Természetesen szünetekben egy ilyen incidens után, ki sem tettem a lábam a teremből. Így már csak az iskolai gyakorlás van hátra a haverokkal akik továbbra is szekálnak.

Iskolából kiindulva csimpaszkodtam két barátomra, hogy nehogy kínos szituációba kerüljek. Így közösen hagytuk el az iskolát és vettük a próbaterem felé az irányt. Beértem és hála az égnek minden probléma mentesen zajlott le. Általában sok a probléma... végül is hét srác összezárva gyakorol.

Már sötétedet mikor elindultam haza. Tae és Chim meg csak egy darabig kísértek el mondván, hogy túlságosan elfáradtak. Mikor már az utcában voltam láttam valakit közeledni, én csak arrébb húzódtam, hogy el tudjon mellettem menni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem akar mellettem haladni, hanem meg akar állni velem társalogni. Amint közelebb ért ráeszméltem, hogy nem más az az ember áll előttem akin egész nap kattogott az agyam és miatta eszméltem rá nemi imenditásomra. Megálltunk és egymással szemeztünk. Nem mertem megszólalni. Akartam vele beszélni, de úgy éreztem még nincs itt az ideje.

-Jungkook. - nézett valami iszonyatosan sexy nézéssel, úgy érzem nem tudnék betelni látványával.

-Felejtsd el a mai napot. - Mi? Most életem első szerelme azt mondja felejtsem el amit velem tett? Komolyan gondolja?

Legszívesebben megkérdezném az okát, de most csak egy gyors fejrázással letudtam majd indultam is be a házunkba. Beérve gyors egy megjöttem elhadarása után a szobám felé vettem az irányt. Szobámban elhelyezve táskámat, új uticélom a fürdőszobába vezetett. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen nap után felfrissítő lesz egy zuhany, de még utána is fáradt voltam. Ágyamban a végén arra a döntésre jutottam, hogy ha továbbra is érezni fogok valamit iránta, akkor bevallom neki, de addig kerülni fogom. Azért, mert mi van ha csak hirtelen feltörő vágyakról van szó? Nem akarok összetörni. Nem akarom őt se megbántani. Legjobb ha biztosra veszem. Mindent vagy semmit.

Így is tettem. Pár hét elteltével rá kellett jönnöm, hogy én tényleg szeretem és rohadtul hiányzik. Párszor próbált velem beszélni, de nem jött neki össze, mert folyamatosan haverjaim nyakán csüngtem ezzel elkerülve Antit. Persze a gondolataim folyamatosan körülötte forogtak és már olyan is az eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ha karjaiban cipelne és után jól seggbe... Khmm... A lényeg , hogy úgy döntöttem, hogy ezen a gyönyörű napon fogom elmondani neki az érzéseimet. Amint ezt a elhatározást tettem útban iskola felé, azonnal elkezdett zuhogni az eső. Így már értem Chim-ék miért nem jöttek elém. Tae anyja mindig nézi azt az átkozott időjárást , az egész családja babonás. Én pedig már futó lépésekkel haladtam az iskola felé. Különösebben nincs bajom az esővel, de tudván, hogy tankönyvek vannak hátul a  táskámban egy kis kajával, így inkább nem kockáztatva, siettem. Már bent voltam az udvaron, lassítottam lépéseimen mikor hirtelen valaki nekem jött, felborítva engem. Én pedig szerencsésen egy pocsolyában kötöttem ki. Már éppen szép szavakkal illettem volna meg az illetőt amikor egy kéz nyúlt felém, bogy felsegítsen. Elfogva segítséget felálltam majd rájöttem, hogy drága szerelemem segített nekem.

-Jól vagy? Hót sár vagy... Van váltóruhám, gyere.

Majd húzott magával. Termekben jártunk majd a végén csak arra eszméltem fel, hogy felém tolja váltó ruháját, mi pedig az öltözőben állunk kettesben. Baj van... Érzem.