Antikook [ff.]

IV.

Itt állok vele szemben és azt sem tudom hova kapjam tekintetem. Legszivesebben évekig rajta tartanám, de valószínűleg nem nézné túl jó szemmel, hogy elveszek benne teljesen és meg feledkezem a külvilágról. Hirtelen egy kezet érzek magamon, ami épp gombolja ki a barnává vált fehér ingemet. Hirtelen a kéz tulajdonosára kapom tekintetem, de nem bírok megállni, hogy ne máson járjon az eszem miközben figyelem. Ahogy a szemeimet legeltetem rajta, hol ajkain, hol nyakán duzzadó ereken állok meg, hogy jobban megfigyeljem őket. Majd eszembe jut, hogy az az ember kibe beleszerettem épp kettesben van velem és vetkőztet.

-Te... Most mégis mit művelsz? - kérdeztem, közben próbáltam magabiztosnak tűnni, de nem igazán akart összejönni.

-Te nem is figyelsz rám igaz? Legalábbis arra nem amit mondok. Az előbb mondtam, hogy megfázol ha sokáig maradsz a nedves ruháidban, ezért mondtam, hogy öltözz vagy különben én fogok benne segíteni neked. De ezek szerint te nagyon is kiélvezed a helyzetet. - mondta majd egy kaján mosoly látszódott kirajzolódni arcán.

Zavartan álltam ott és tudtam ez egy jó alkalom lehet arra, hogy elmondjam neki az érzéseimet, bár kétlem, hogy rá tudnám magam venni. De tudom, most, hogy elkerültem, még távolabb van tőlem, mint valaha. De rá kellett jönnöm, hogy nekem szükségem van rá.

Közben ő még mindig gombjaimmal kínlódott, már a mellhasom kint volt. Lassan a végére ért. Meglepődtem, mert azt hittem a kijelentése után befejezi és hagyja, hogy én befejezzem, de ő iszonyatos nyugodtsággal vette le rólam az inget. Tekintetem folyton rajta legeltettem. Gyönyörű. Szerintem órákon keresztül tudnám sorolni miért is tartom csodálatosnak. Szinte már magamat ijesztem meg, hogy valakit ennyire megfigyelek. Belegondolva én úgy akarok szerelmet vallani, hogy őt nem is ismerem, de valahogy szeretem, érzem. Tudom. Az lenne a helyes ha jobban megismerném és teljesen beleszeretnék őszintén, de félek, hogy ha nem viszonozza érzelmeimet akkor, összetörnék. Félek az ismeretlen érzéstől, hogy esetleg széthullok, hogy nem bírnám. Inkább most törjön össze, mint sem később a teljes szívemet.

Lehúzta karjaimról a felesleges, sáros anyagot, ezzel rettentően közel kerülve hozzám. Meg kell tennem.

-Anti... Én... el akarok mondani valamit. - néztem szemeibe, szinte pár centimérter volt köztünk.

-Én... én... - próbáltam befejezni mondandómat, miközben tudtam, hogy az arcom már egy eperhez hasonlítható. Ő, pedig látva zavaromat hirtelen meglepő dolgott tett. Vagyis én igazán meglepődtem. Úgy döntött, hogy megszünteti köztünk lévő távolságot és ajkaimra tapadt. Kezeivel derekamra fogott, hogy ha akarnék se tudjak elmenekülni. Ajkait elkezdte mozgatni, én pedig próbáltam egy kicsit magabiztosnak látszani és visszacsókolni, nehogy rájöjjön, hogy első csókomat vette el. Egy idő után, mikor az ajkaim elváltak egymástól, ő bedugta nyelvét és elkezdet olyat csinálni, amitől úgy érzem, hogy bajok lesznek.

Elvállt tőlem és egy győzedelmi vigyort villantott, viszont derekamat még mindig fogta.

-Mit is akartál mondani az előbb? - mondta teljesen nyugodtan egy perverz vigyor kíséretében.

-Azt, hogy... ah... - kezdtem bele magabiztosan, mikor egyik kezét végighúzta, a már feszült nadrágomon. Kezeit elkezdte mozgatni a hosszomon, nadrágon keresztül. Én e tettét, csak jól eső sóhajokkal díjaztam. Majd egy időre abba hagyva kényeztetésem szemeimbe nézett és megszólalt.

-A nadrágod is sáros. Segítsek levenni? - és megint egy elképesztően sexy mosollyal mondta, amitől szerintem mos azonnal elcsöppenek.

Magamat is meglepve válaszom az volt, hogy kezeit visszaraktam emelkedő ferfiasságomra. Erre a tettem megint csak egy mosollyal jutalmazott majd kigombolta a szűk nadrágomat, miközben belőlem lányokat sértő nyögéseket hallatok. Nadrágommal együtt alsó gatyámtól is megvállt és hatsó felemet kezdte el markolászni. Nem bírtam ki, hogy ne nyögdécseljek és sóhajtozzak, amit ebben a helyzetben lehetetlennek találok.

-Legszívesebben itt helyben magamévá tennélek, de sajnos hamarosan csengetnek. Meg nem egy ilyen redvatelepet érdemelsz meg. - nézett rám, majd elkezdett dolgozni a lenti bajamon.

Kezeit profin mozgatta és már éreztem, hogy elmegyek, de abba hagyta kezei mozgatását majd szájába vette. Fejét szép lassan elkezdte mozgatni én meg nem bírva magammal, hajába markolva irányítottam a mozgasát majd elengedtem, hogy nehogy olyat tegyek amit megbánna, de ő tovább folytatta, így szájába engedtem. Természetesen megint egy győzeledmi mosollyal kedzett vissza öltöztetni rám adva váltóruhájat.

-Akkor mi most...? - próbáltam kérdezni, de megcsókolt és elvállva tőlem megszólalt.

-Szerinted? - Ujjait ajkaimra helyezte, angyali mosolyt helyezve arcára.

Ő pedig ott hagyott a teremben egy elköszönés félével.

-Nem hittem volna, hogy megint ilyen gyors leszel. Van még időd csengőig. - kacsintva, fordult és hagyott itt.

Nem hittem volna, hogy ez lesz. Remélem nem csak egy éjszakára kellek neki. Remélem nem csak játszadozik velem. És boldogan, kis kételyekkel mentem be az órámra.

(Nincs rendesen átnézve. Később átnézem.)