17 éves vagyok és apummal élek Riverdale-ben. Egyke vagyok, de úgysem vágytam testvérre.
Esős idő volt, odakint minden elázott, pocsolya volt mindenhol. Anyám mindenképp találkozni akart velem.- Megyek már nyugalom! - Mondtam a telefonba anyunak, majd kissé bunkón, de kinyomtam a hívást.
Felvettem egy fekete szakadt gatyát(aminek anyu tuti nem fog örülni) meg egy szürke topot. Fekete hajam csak hagytam kibontva, majd elindultam az őszi időben, a közeli kávézó fele. Szombat délután eléggé kevesen voltak az utakon, még mindenki lenge ruhákban járkált, a nagy meleg miatt. Lassan haladtam a kávézó felé, közben elhaladtam egy hatalmas focipálya mellett, ahol éppen egy komoly mérkőzés zajlott. Vagyis nekem úgy tűnt.
Megigazítottam a hajam, majd benyitottam a kávézóba és körbenéztem. Anyumat szúrtam ki, mellette kb egy ugyanannyi idős nővel ült egy asztalnál. Meg egy fehér hajú, kb 19 éves fiúval. Sóhajtva odamentem, majd hamiskás mosollyal leültem anyu mellé.- Sziasztok. Kinek örvendhetek? - Néztem azonnal az újdonsült vendégekre.
- Normálisan. Ő itt Alessa és a fia, Bryan. Régen nagyon nagy barátnők voltunk, csak kint dolgozik külföldön így nagyon nem találkoztunk. - Mosolygott anyu. Nem vagyok az a kézfogós típus, szóval csak biccentettem nekik. Én is kértem egy nagyon krémes lattet, majd néha a fiút, vagyis Bryant kezdtem el tanulmányozni. Fehér haja kicsit kócosan pihent a feje tetején, nem nagyon volt kedve ebben az esős időben megigazítani. Kék szemei voltak, de sokkal sötétebb a tengerkékhez képest. Egy fekete farmert, és egy fehér Nike pólót vett fel hozzá. Hozzá illő fekete, rövidszárú Nike cipőt vett fel, aminek csak betűrte a cipőfűzőjét a cipő oldalába, semmi kedve nem volt bekötni. Karjain tetkókat véltem felfedezni, amik illettek az alapjáraton komornak tűnő személyiségéhez. Egy-kettő fekete karkötő is pihent a csuklóján.
- Mik a terveid jövőre, Emma? - Kérdezte mosolyogva Alessa, ekkor zökkentett ki a saját gondolataimból.
- Úszok már 4-5 éve, és rajzolok. A jövőm pedig kérdőjeles. - Emeltem zöld szemeimet a nőre, majd Bryanre. A reakciója kissé meglepett, mivel egy halvány mosoly játszott ajkain, de nem sokáig. Én is halványan elmosolyodtam, majd hagytam hogy a pincér letegye elém az italom. Egy ideig még elvoltunk, beszélgettünk, lassan én is Bryannel kezdtem el beszélgetni, kellett kis idő mire feloldódjak. Kiderült, hogy tetoválónak készül, és lassan egy szalont akar létrehozni, de ezt csak a suli után.
Halihaló, itt az ELSŐ átírt rész. Nem fog egyezni az előzővel, mivel abba valamit nagyon összekevertem pár évvel ezelőtt. Gondoltam nem hagyom veszni a történetet, mert nem érdemes, szóval újraírom hogy legyen értelmes❤️Köszönöm a vote-kat és a megjegyzéseket is!
YOU ARE READING
Anyuci kicsi hercege
RandomSzeptember eleje volt. Még érződött a nyár végi, lenge szellő, de mindenkin látszott, hogy a szeptemberi nyüzsgésre már áttértek. A kávézó felé tartottam, édesanyám ott várt. Amikor benyitottam, a kis csengő az ajtó felett azonnal megszólalt, tekint...