Anyuci kicsi hercege

7️⃣

Bryannel nagyon jót edzettünk, a végén a boxzsák is előkerült.

- Rohadtul figyelj a kezedre Em. Nem akarlak kórházba szállítani amiatt, mert eltört a csuklód. - Rázta meg a fejét. Nyilván, hallottam azt amit mondott, de kedves makacs énem csak úgy átsuhant a szavakon.

Jackson járt a fejembe, hogy milyen egy mocskos játékot is űz. Először itt van neki a csaj, és mivel nem jött neki össze, most fut vissza hozzám.
Igen, ez tipik Jackson, és nagyon jól tudtam, hogy mindig is ezt csinálta, és csak folytatja tovább.

Annyira belefeledkeztem az egészbe, hogy szinte a szívem a torkomban dobogott, hirtelen visszatértem a gondolataimból, és előttem Bryan állt, lefogva mindkét karom. Amire aztán rájöttem, hogy nagyon is elkezdett fájni.
Bryan szépen lassan levette rólam mindegyik boxkesztyűt, és félrehajította az egyik barna kispad elé.

- Em..szóltam.. - Közölte határozott hangon, de mégis volt egy kis gyengédség is benne. Felsóhajtottam.
Egész testemben remegtem, a levegőt szaporán vettem, de felnéztem Bryanre.

- Ne haragudj csak...Jackson. - Nyögtem ki ennyit, majd azonnal a mellkasába temettem a fejem. Nem szólt semmit, csak azonnal magához ölelt.
És ezt tiszteltem benne. Nem volt se tolakodó, sem nyomulós, hogy most azonnal teregessem ki az egész történetet.

- Elmondod? Vagy...

- Oké. Szóval. Jacksonnal nagyon régóta jóba vagyok és nagyon sokáig bejött. Csak volt neki egy csaj, akiről nagyon nem szólt hogy alakulnak a dolgok. Én mindent elmondtam neki, ő nem. A csaj most kidobta, vagy mi, és most meg én kellek neki. Olyan egy undorító játszmát űz, hogy az hihetetlen. - Ültem le a kispadra tehetetlenül, majd megsimogattam mindkét csuklómat egymás után. - És nem tudom mi legyen.

- Ne haragudj, de ez rohadt undorító, főleg hogy elvileg a legjobb barátod. - Rázta meg a fejét Bryan. - Soha az életben nem értettem azokat a seggfejeket, akik ilyen szinten tudnak játszani valakivel.

- Mert szerinted én annyira kultiválom? Ugyanmár...

Egy ideig még beszélgettünk, majd kicsit összetakarítottunk a kis edző terembe. Amikor elindultunk felfele, természetesen én mentem hátul, Bryan hirtelen hátrafordult.

- Van kedved este 7kor kijönni foci meccsre? Én is játszom, már jó haverom is Dominic. Aztán gondoltam kihivlak, hogy lásd, kivel állsz szemben. - Kacsintott, mire én is csak elnevettem magam.

- Egyrészt, tudom kivel állok szemben. Másrészt, szívesen kimegyek. - Közöltem kissé feljebb emelve a fejem. Mosolyogva az oldalamba csípett, mire próbáltam lefogni a karját de nem ment, majdnem akkorát borultunk a lépcsőről hogy öröm lett volna nézni.

- Oké, mostmár menjünk. - Közöltem lihegve, miután összeszedtem magam. Odalépett elém, majd egy ideig elidőzött a szememen, majd eggyel lejjebb tekintett.

Miért ilyen helyes, még edzés után is?
Haja a homlokára tapadt az izzadtságtól, néhány helyen csöpögött róla az izzadtság, de még így is rohadtul szexi volt.

A szemeibe néztem elég mélyen, majd kapott az alkalmon, és ajkait az enyémekre zárta. Természetesen a falnak ütköztem a hátammal, egyik keze a derekamon, másik pedig mellettem a falat támasztotta.

Természetesen visszacsókoltam neki. Egyrészt eléggé felkeltette az érdeklődésem, és jobban mint Jackson. Nyilván többet is törődik velem, mint az az agynélküli srác.

- Khm...azt hiszem mennem kell lassan. - Húzodott el, mire megfogtam a kezét, aztán felfele húztam a lakásba. Adtam neki egy pohár jó hideg vizet, amibe jégkocka is volt hogy hidegebb legyen.

- Köszönöm amúgy. És, annyit még megjegyzek, hogy egész jól edzzel. Nyilván, mivel több éve úszol így edzettebb vagy mint mondjuk én, aki csak hébe hóba tolja a kondit. - Mosolygott rám a pohár mögül. Esküszöm, hogy még el is pirultam.

A végén kikísértem Bryant, majd egész délután a szobámat pakoltam. Vagy másfél hónapnyi kosz, szomorúság és igénytelenség merült el a szobámban, és már rendes rossz volt ránézni.
Úgyhogy egész este fél 6ig a szobát súroltam mint valami hülyegyerek, de azért mit ne mondjak, megvoltam elégedve az utána látottakkal.
Utána elkezdtem felöltözni, hajamat pedig szépen kivasaltam. Majdnem a hátam feléig ért, már évek óta növesztettem.

- Hova mész te? - Kérdezte apu ahogy bejött a fürdőbe. Természetesen végignézett rajtam.
Egy fekete bőrgatya volt rajtam, fekete övvel átcsatolva, egy fekete farmerkabival.

- Bryannek a meccsére. 1-el felettem jár a suliba, meg amikor anyuval találkoztam, velük futottunk össze.

- Az a fehér kócos fiú aki tegnap itt volt? - Kérdezte a szemöldökét ráncolva, mire nevetve bólogattam.

Kb 7 fele értem pontosan ki a pályára, mivel apu volt olyan kedves, hogy kidobjon.
- Köszi, majd megyek. - Mosolyogtam, majd végignéztem ahogy elhajt a focipálya mellől, majd szerintem észrevette Bryant, így kiintegetett a kocsiból.
Bryan már teljesen a meccsre készen volt felöltözve. Vigyorogva integetett vissza apámnak, majd a tekintetével engem keresett.
A torkomban dobogott a szivem, miközben láttam, hogy engem keres, majd amikor meglátott, elmosolyodott.
Természetesen odasétáltam hozzá, majd nem törődve semmivel azonnal átöleltem, két kezem átdobtam a nyakán.

- Örülök, hogy eljöttél, Kicsilány. - Suttogta a nyakamba, majd olyan szorosan fogta a derekam át, mint még soha senki. Elhúzódtam, de a kezeim ugyanúgy a nyakába lógtak. Szerencse, hogy nem volt annyira magasabb nálam, talán pár centi választott el minket attól.

- Nem akarlak feltartani. Mikor kezdődik? - Kérdeztem halkan, a szemébe nézve. Kicsit oldalra biccentve a fejét, a pályára lesett, majd vissza rám.

- Egy pár perc. De jövök vissza hozzád. - Mosolygott. Egyik haverja sétált oda mellénk amikor szétváltunk.

- Szia Dom. - Mosolyogtam a fiúra, mire csak intett egyet. Éppen valakinek írt, de el is tette a telefont.

- Ne haragudj, Lilithnek írtam. Mi a helyzet fiúk-lányok? - Nézett Bryanre vigyorogva, majd visszapillantott rám.

- Szerintem majd ő elmeséli. - Biccentettem Bryan felé, majd felültem a lelátóra.