Anyuci kicsi hercege

5️⃣

Megköszörültem a torkom.
- Szeretnél még valamit? - Kérdeztem mosolyogva, nem akartam annyira nagyon bunkó lenni, de azért jó volt vele játszani.

- Nem. Megyek is. Ha zavarok. - Állt fel, mire én a háta mögött csak bólogattam hevesen. Kikísértem, viszont a nyitott ajtóban visszafordult.

- Attól még barátok vagyunk? - Kérdezte halkan, de nem válaszoltam neki. Ez tudatosult benne, aztán inkább elment. Becsaptam az ajtót és kulcsra zártam.
Nem, nem akartam erre válaszolni.
Réges-régen rajongtam Jacksonért és tudta jól, és nagyon klafán ki is használta. Én hülye, kis naiv pedig engedtem neki hogy azt csináljon amit szeretne.
Aztán anno a játszótéren hagytam hogy megpusziljon, még 7.-ben! Nem, most nem fogom hagyni magam, mert már nem szeretem Jacksont.

Sóhajtva feküdtem be az ágyba, kezemben a kis dobozzal, amit Jackson tett le az asztalra, gondolva arra hogy ez mennyire aranyos lehet aztán lesmárol. De okos voltam, nem hagytam neki!

Végül kibontottam.
Egy aranyos kis karkötő pihent benne ami ezüst volt(haha, nem igazi) és rajta lógott egy kis csillag, ami szintén ezüst volt(nyugi ez se igazi).
Valamiért a szívemet nem tudtam rávenni hogy elfogadjam, szóval visszatettem szépen a kis, fekete kockadobozba, és letettem az asztalomra. Majd hétfőn visszacsempészem a szekrényébe, más megoldás nincs.
Leültem majd beszéltem Lorennel és elmondtam neki az egész Jacksonos dolgot, ő pedig szinte már meg akarta verni.

-M-Á-S-N-A-P
Reggel apu nem ment dolgozni, csinált nekem bundáskenyeret. Lementem, majd ettem egyet de többet nem.

- Miért nem eszel? - Kérdezte apu sóhajtva, mire ránéztem. Sosem szokott érdeklődni azért hogy mennyit eszek.
Megköszörültem a torkom, bekaptam egy falatot majd ránéztem.

- Semmi, nem vagyok most éhes. Ma nem hívtak be a céghez? - Kérdeztem, majd felpillantottam rá a bundáskenyerem mögül. Megrázta a fejét miközben evett.

- Nem. Tudod, ma nekem nem kellett menni. Inkább veled akartam lenni, nem autókat összerakni. - Mosolyodott el halványan. Megtudom számolni egy kezemen, hogy hányszor volt ilyen, hogy ő miattam szabadságot kér ki.

- Értem, ez aranyos tőled. Mi a mai terv? - Kérdeztem, majd bedobtam egy kicsi paradicsomot a számba.
Felvázolta, hogy ma a főnökének akar venni valami ajándékot, utána nekem valami új cipőt nézni. Kissé meglepett a dolog, a cipőimet magamnak vettem persze a keresett pénzemből, apu nem nagyon foglalkozott mostanában vele. Talán mióta anyuval elváltak, nem is nagyon érdeklik az ilyenek, de ez most jól esett.

A plázában egy ajándék boltba tévedtünk, ahol egy kínai fazon próbálta rásózni az emberekre amit kinéztek. Mondtam apának, hogy lehet ez nem jó választás, van másik ajándékbolt is ebben a hatalmas, zárt épületben, de szerintem a szavaim átjárták a fülét. Valami pohárszettet akart nézni neki, mert drága kollégánk nagy ivós és minden hétvégén nagy partit csaptak a mennyasszonyával. Találtunk is egyet, tiszta kék festett üveg volt az egész, de tényleg az a jól kinéző. Apu persze ezt vette meg.

Utána átugrottunk, hogy vegyünk valami cipőt. Végül egy Nike airforce mellett döntöttem, ami fekete bársonyos volt, de apu szerint illett hozzám. Mondjuk szerintem is.

- Kérsz fagyit? Nagyon fagyi éhes vagyok... - Motyogta. Szememmel kerestem a fagyizót, majd megláttam ott egy nem kívánatos személyt és visszafordultam apuhoz.

- Amm, útba esik a Burger King, ott van túrórudis és én olyat akarok kóstolni. - Gondoltam bele, és persze aput a túrórudis fagyival simán le lehetett venni a lábáról.