my Boss or my Lover

29.Rész:

Sara szemszöge:

A héten nem mentem be dolgozni,mert nem akartam látni Liamet.Semmi kedvem nem volt halgatni a magyarázkodását és a bocsánatkérését.
Ma péntek van és Kárláék 2-re értem jönnek,majd együtt megyünk le a tengerhez.Gyorsan nekiláttam a pakolásnak.Nem szándékozom sok ruhát vinni,de így is megtelt egy kissebb utazótáska.Na de mindegy,mostmár nem pakolom ki.
Épp végeztem a pakolással,amikor csengettek.Ezek biztosan Kárláék lesznek.Gyorsan kinyitottam az ajtót és beengedtem őket.
-Sziasztok!Gyertek be!Gyorsan felhúzom a cipőmet és mehetünk is.-mondtam.
-Rendben.Jackob kérlek kiviszed a kocsiba Sara cuccait.-kérlelte barátnőm Jackobot.
-Igen,persze!Hol vannak?-kérdezte Jackob vidáman.
-A nappaliban!-mondtam és próbáltam felerőszakolni a lábamra a cipőmet.
Mikor végre sikerült ,bezártam a lakást és elindultunk.
Az úton nagyon sokat nevettünk és beszélgettünk.
Egy óra múlva Jackob leállitotta a motrot és kiszáltunk az autóból.Egy nagyon gyönyörű kis ház fogadott a parton.

A tenger hullámzott ,sirájok hangja hallatszott a távolból és a nap sugarai csillantak meg a homok szemcséin. Ámulatomból barátnőm hangja zökkentett ki.
-Hej Sara jössz már!
-Öööm igen,csak annyira gyönyörű a tenger.-mondtam és elindultam a ház felé.
-Igen tényleg gyönyörű.-mondta Kárlà.-de gyere pakoljunk ki és készítsünk valami kaját is.
-Oké megyek.
A hàz belűlről is nagyon szép és csendes volt.
Miután kipakoltunk nekiláttunk ebédet készíteni,mert már eléggé megéheztünk.Megebédeltünk és én kimentem a partra sétálni egy kicsit.
Amint a parton sétálgattam elgondolkodtam az életemen.Soha nem hittem volna,hogy életem szerelme megcsal és egyedül maradok a gyermekünkel.Mindig arról álmodtam,hogy lesz egy gyönyörű kis családom,egy boldog életem egy olyan ember mellett akit szeretek.Ez mind megadatott nekem,de nem tartott sokáig.Csalódnom kellett...
Leültem a homokba és néztem ahogy a tenger hullámzik és a nap lassan lemegy.
Egy kis idő múlva éreztem,hogy valaki leül mellém.....Liam volt az.
-Mit keresel itt?-kérdeztem mogorván.
-Hozzád jöttem...beszélni szeretnék veled Sara.-mondta lesütött szemekkel.
-Nekünk nincs miről beszélnünk Liam!Megcsaltál érted?És ez nem az első alkalom....Aki szeret valakit,az nem csinál ilyent.-mondtam könnyes szemekkel és ránéztem.
-Tudom Sara....-mondta sóhajtva-én nem érdemellek meg téged.Te feltétel nélkül szerettél és én meg megcsaltalak.Milyen ember vagyok én?Gyülölöm magam ezért!Amióta otthagytál nem telt el olyan nap,hogy nem gondoltam volna rátok.Aggódtam érted és a születendő gyermekünkért.Rájöttem,hogy nem tudok élni nélküled és én szeretlek téged. Nem akarlak elveszíteni titeket....igérem,hogy ezentúl megváltozom és nem fogsz csalódni bennem.Amikor Jack elmondta,hogy állapotos vagy,szóhoz se tudtam jutni az örömtől és egyben a fájdalomtól,hogy megbántottalak.Sara kérlek bocsájts meg nekem.-mondta sírva.
Még sosem láttam Liamet sírni.Tudtam,hogy nagyon bánja,amit tett és,hogy komolyan beszél,ezért úgy döntöttem kap még egy esélyt.
-Rendben Liam megbocsájtok!Kapsz még egy utolsó esélyt,de ajánlom ne veszítsd el,mert akkor tényleg végeztünk.-mondtam könnyes szemekkel.
-Köszönöm Sara!Igérem nem fogsz bennem csalódni többé.-mondta és átölelt.
Lefeküdtünk a homokba és néztük az eget.Az ég már kezdett narancs színűvé változni,sirályok repkedtek a tenger felett és hullámzott a tenger.

Egy kis idő múlva meguntam egy helyben feküdni,ezért oldalra fordítottam a fejem és megnyaltam Liam arcát,majd felugrottam a homokból és elkezdtem szaladni.
-Héj állj meg csak!-futott utánam Liam és felkapott az ölébe,majd ovatosan bedobott a vízbe,ami szerencsére meleg volt.
-Ne már Liam csupa víz lettem!-mondtam haragot színlelve.
-Nem baj...én meg csupa nyál.-nyujtotta ki nyelvét.
Felhúzott szemöldökkel elindultam felé és én is belelöktem a vízbe.