Difficult life /FCBarcelona/

dos

|Sofia|

Augusztus 7.

7:35

Hajnalok hajnalán -reggel 7 órakor- az ébresztőm hangos csörömpölésére ébredtem, amire azért volt szükség, mert apával tartottam az edzésre.
8 órára kellett a Camp Nou-ba érnünk, mert még a fél 10-kor kezdődő edzés előtt apának valami szokásos sajtótájékoztatón kellett részt vennie.
Ami a mai napi külsőmet illeti, egy fehér rövidnadrágot viseltem egy bordó vállra húzható fodros felsővel, a sminkemet pedig csak szempillaspirálból állt.

7:58

Épp időben érkeztünk meg, apa ment a sajtótájékoztatóra, én pedig elindultam felfedezni a stadiont. Megtekintettem a múzeumot, az ajándékboltot, majd legvégül az öltözőkhöz és egyéb titkos helyekhez merészkedtem. Túlságosan hajtott a kíváncsiság, mivel még sohasem voltam stadionban, ami annak köszönhető, hogy anya amennyire csak tudta, kizárta az életemből a focit.

9:27

A nadrágom hátsó zsebében lapuló telefonom egyszer csak rezegni kezdett, apa hívott. Tájékoztatott, hogy az edzést nem a stadionban tartják, hanem a pár kilométerre lévő edzőközpontban, ahova már a focisták is megérkeztek, egyedül már mi hiányzunk, meg néhány stábtag. Megbeszéltük, hogy a stadion előtt megvárom, s onnan együtt megyünk kocsival.

Amint megérkeztünk a létesítménybe, én sietősen elfoglaltam a kispadot, és unottan figyeltem, ahogy apa megdolgoztatja őket. Mikor már nagyon unatkoztam írtam Sandrának, aki teljesen odáig volt attól, hogy éppen a Barca edzésén ülök. Megnyugtattam, hogy egy hét múlva ő is átélheti ezt a fantasztikus élményt. Mondatom csöpögött az iróniától, de barátnőm komolyan vette, hiszen imádja őket.

10:38

Mikor közeledett az edzés vége, úgy döntöttem hátrahagyom ezt az izgalmas programot, és megvárom apát a kocsinál.
Nos, ez mind meghiúsult. Már 10 perce ültem egy padon, mikor észrevettem, hogy nincs nálam a táskám. Rájöttem, hogy a pálya mellett hagytam. Sietősen visszamentem a kispadhoz, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem volt ott. Lépteket hallottam magam mögött, ezért vettem egy 180 fokos fordulatot, így megpillantottam az egyik Barca-játékost.
Megszólított, s közben meglóbálta előttem a táskámat. Spanyolul szólt hozzám, amit nem értettem, ugyanis nem beszélem a nyelvet. Csak mimikája alapján tudtam megtippelni, hogy vajon miről beszélhetett. Értetlenül néztem rá, majd rájött, hogy nem értettem meg a mondandóját, ezért megkérdezte angolul.
-Ezt keresed?-így szólt a kérdés az előbb említett nyelven.
-Igen,visszadnád?-bunkón válaszoltam neki, hiszen mégis csak az engedélyem nélkül van nála a táskám.
-Kérd szépen!-forgatta meg apró, barna szemeit.
-Add ide!-préseltem ki ajkaim között a választ. Kezdett felidegesíteni.
-Egyébként Denis vagyok, téged hogy hívnak?-váltott hirtelen témát. Úgy érzem letett arról, hogy én kedves leszek vele.
-Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna a neved. Amúgy biztosan tudod ki vagyok.-most én forgattam meg szemeim- Nos, nem szeretném tovább pazarolni az időmet, mert ha most nem kapom vissza a táskám és nem keresem meg apámat, valószínűleg itt hagy, én pedig egyedül nem találok haza, mivel tegnap költöztem ide. Látod, már meg is tudtál rólam egy dolgot, most már add vissza azt, ami az enyém. Légy szíves!-nehezen,de oda szúrtam azt a két szót mondandóm végére, emellett még egy gyenge kis mosolyt is küldtem felé.
Úgy tűnt ez meghatotta, mert felém nyújtotta a tárgyat, de mielőtt elvehettem volna, elrántotta.
-Gyere kedves Névtelen, majd én hazaviszlek.-lágyan ejtette ki a szavakat, de mégis ellentmondást nem tűrő volt hangja.
Nem volt más választásom, ezért szó nélkül belementem. Elővettem a zsebemből a telefonomat és írtam egy üzenetet apunak, hogy nem kell megvárnia, mert hazavisznek. Bár szerintem ő már rég otthon van. Később kiderült, hogy nem volt.
Denisszel elindultunk a parkoló felé, ahol megpillantottam a csodaszép Audit. Közben gyorsan végigjárattam a szememet a területen, így már nem is voltam benne olyan biztos, hogy az az ő autója, ugyanis legalább 30 ugyanazon márkájú jármű parkolt ott.
Kinyitotta nekem az anyósüléshez tartozó ajtót, megkerülte az autót és bepattant mellém. Ráadta a gyújtást, majd bekapcsolta a klímát. A hűvös levegő jólesően hatott minden egyes porcikámra. Kicsit feljebb tekertem a rádiót, mert éppen az egyik kedvenc zenémet játszották. Ez nem volt más, mint Malumától a Corazón. Magamban dúdolgattam a zenét, fel sem tűnt, hogy a végére a dúdolásból éneklés lett. Denis kuncogva pillantott rám, amitől elszégyelltem magam.
-Érdekes a spanyol kiejtésed.-szólt hozzám nevetve.
-Mint észrevetted, nem beszélek spanyolul.
-Igen, rájöttem.-mosolygott rám.
Az út valamennyi része csendben telt, de nem a kínos, hanem a kellemes csendben. Ezalatt az idő alatt bevallottam magamnak, hogy szimpatikusnak találtam Denist, de neki erről nem kell tudnia, még egy kicsit nyugodtan próbálkozhat.
Nem sokkal végállomásunk előtt megtörte a csendet.
-Megtudhatok rólad valamit?-beszéd közben is az úton tartotta a szemét, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Talán egy kicsit.-húztam mosolyra ajkaimat.
Egy pillanatra rám emelte tekintetét, továbbra is mosolyogva.
-Félig magyar, félig spanyol vagyok, de egy szót sem tudok spanyolul. Talán annyit, hogy 'hola'.
-Nem jól ejtetted ki.-vágott a szavamba nevetve.
-Hé, ne szólj közbe!-mindketten egyszerre nevettünk fel. Meg kell mondjam jól éreztem magam vele.- Szóval, a nevem Sofia. Magyarországon éltem egészen tegnapig, a szüleim elváltak mikor még kicsi voltam, apám a csapatotok edzője, ha eddig nem tudtad volna. Igazából ennyi, pár nap múlva érkezik meg a barátnőm. Ő is itt fog élni.-fejeztem be ezzel az érdekes életem mesélését.
-Miért kellett elköltöznöd?-tette fel a valaha volt legrosszabb kérdést. Ezt meghallva rögtön könnyezni kezdtem.-Basszus, ne haragudj, nem tudtam, hogy ez tabu téma.
-Semmi baj, nem tudhattad.-motyogtam.
Szerencsére pont megérkeztünk a házunkhoz, így nem kellett folytatnunk ezt a kínosra sikeredett beszélgetést. Felkaptam a hátsó ülésről a táskám, ám amikor ki akartam nyitni az ajtót, az nem nyílt. Kérdőn pillantottam a mellettem ülő fiú felé.
-Nem haragszol?
Válaszként nemlegesen megráztam a fejem.
-Találkozunk holnap?
-Azt hiszem.-motyogtam ismét.
-Légy jó, Sofia, és még egyszer bocsánat.-hajtotta le bűnbánóan fejét.
-Szia Denis!-néztem vissza rá, majd kinyitottam az ajtót és kiszálltam a járműből.

11:57

Éppen a Baywatch c. filmet néztem -de tényleg csak néztem, hiszen egy szót sem értettem a spanyol szinkronból- a tévében, mikor megcsörrent a telefonom. Drága baratnőm, Sandra hívott.
-Szia Sandra, mizujs?-köszöntöttem a lányt.
-Két nap múlva indul a gépem Barcelonába!-kezdte köszönés nélkül.
-Istenem, végre látlak, már úgy hiányzol. Mesélj mi újság, milyen napod volt?
-Az egész napom elment a pakolással.
-De csak két nap múlva jössz.-nevettem ki barátnőmet.
-Sofia, költözöm.-hangsúlyozta ki a második szót. -Nem csak pár cuccot viszek -itt tartott egy kis szünetet- 'kábé' mindent vinnem kell magammal.
Ezen a mondatán csak megráztam a fejem, amit ő nem láthatott, de ez nem is baj. Kicsit túlpörgött a költözés gondolatától. Mi lesz majd ha már a szobáját rendezzük be?
Még beszélgettünk körülbelül egy fél órát, de elköszönt, miszerint "neki még annyi cucca van, amit össze kell pakolnia".

22:03

A délutánom meglehetősen unalmasan telt, csak filmet néztem, elmentem felfedezni a környéket, kicsit változtattam a szobám berendezésén, ami még most sem tökéletes, de majd Sandrával elmegyünk vásárolni, hogy mindkettőnk szobája megfeleljen a saját ízlésünknek.
Pár szót beszéltem Ádival, aki egyébként a volt barátom. Sikerült megtartanunk egy jó baráti viszonyt, ami elég ritka szakítás után. Most csak írásban beszélgettünk, ugyanis nemrég ért haza a meccséről, amitől elég kimerült volt.
Végül fél 11 körül hajtottam álomra a fejem, mert már igazán rám fért.

♡♡♡

Sziasztok!❤ Végre megérkeztem a második résszel,ami több mint 1000 szó lett(ezen az írói megjegyzésen kívül). Remélem tetszett a rész,és sajnálom,hogy ennyi idő után érkezett folytatás,de még bele kell lendülnöm az írásba. Az esetleges hibákért elnézést kérek, a rész háromnegyedét éjszaka írtam (éjféltől negyed kettőig).
Update: remélem tetszik az átírt rész❤ (2018.09.20)

♡♡♡

2018.02.25.