Tavaszi szerelem

Márcsak egy nap

- Kicsim, tudom, higy holnap már szünet van, de ma még suli! Kelj fel!- Mijen csodás ébresztö ugye? Sose lehet elhalgattatni. De meglepöen hatékony. A nevem Hojcze Lujza, és annak ellenére, hogy utálom a sulit most örülök, hogy mehetek.
- Megyek már anya.- Csak egy kicsit lefogkalom egy fél órácskára a fürdöt. A szépséghez idö kell. Egy tizenöt perc mulva már a konyhában voltam. Anya   kapkodva siettetett, hogy kászüljek már mert elkésünk. Persze,mindig engem piszkál, pedig, ha elkésünk is mindik az öcsém Laci miatt. Ő sose készül el.
- Jolvan gyerekek mindenki kész van? Akkor indulás, ki az ajtón, és a kutya is jöjjön ki!
- Jolvanna, nem kell ennyure sietni anya! Gyere Lédi, gyere! Jolvan okosvagy.
- Miért gügyögsz a kutyához?
- Fogd be Laci!- Utálom amikor az öcsém gúnyolódik rajtam, de majd úgyis vissza kapja.
- Beszálás, indulás! Nekem is bekellmég érnem.
- Oké anya. Most én ülök elől.
- Abból nem eszel öcsikém.
- Elég! Laci, a nővéred az idősebb, ő fog elől ülni.- Ezt nagyon birom az anyámban, az idősebb mindig győz.beszálltunk a kocsiba, először Lacit tettük le, majd engem.
- Szia anya.
- Szia kicsim, legyen szép napod!- Hát igen, na ez az ami sose volt, és sose lessz. Szokásos tempóben haladtam a bejárat felé. Egyszercsak valaki hátulról rám rontott.
- Heló csajszi! Utolsó nap.
- Csak kéthetes szünet lessz.
- Akkoris.
- Oké.
- Te mit tervezel a szünetre, mert én parisba utazo ugyhogy a közös programokat már ki is húzhatod.
- Nemtudom. Szerintem otthon leszek. Ojan jó neked. Majd küldjél képeket!
- Jolvan mindenröl mesélek majd, és arra gondoltam.....- Ö a legjobb barátnőm Zsófi, az apja igen gazdag, ugyhogy elég sok hejre utazhat. Ugytünik a közös programokat fújhatom.
- Na mitszólsz hozzá? Hahó?
- Mivan?
- Arról meséltem, hogy hozhatnék neked majd egy jókis hacukát parisból. A képeslap már úgysem  divat.
- Jaj, igazán nekem megfelel a képeslap.
- Jaj dehogyis.
- Veled nemlehet vitetkozni.- Az első óra dögunalom volt, a második mégrosszabb. A harmadik már elment, hiába a matek az jó. Negyedik óra, egybe voltunk vonv az a- kal. Kész káosz egy csapat. Hú a francba majdnem leestem a székröl.
- Szia Lujza, mi a hejzet?
- Se.. semmi, vagyis hát izé, én jól vagyok, és te?
- Én is jól. Hát akkor szia.
- Szia.- Ő Ronaldo Jakob, álmaim hercege, már oviban is belé voltam szerelmes.
- Hé megy ez neked, csak a magabiztosságodon kell csiszolni.
- Ugyan már, csak azért vett észre mert majdnem leestem a székről, miközben őt bámultam. Különben is van már barátnője.
- Lehetetlen alak vagy.- A nap további részében ezen vitetkoztunk, de jót nevettünk az egészen. Utolsó óra végén Marcsi néni eligazitást tartott nekünk a házifeladat világába.
- Nefelejtsétek el megcsinálni a történelmet, kéthét mulva felelünk, aki nem tudja, büntetést kap. Kellemes szünetet.- Ez asztán a kelkesítő beszéd, de ha tudtam volna előre, hogy mi vár rám otthon. A házi után anya lehívott a konyhába, gyanús vigyor ült az arcán, az sose jó.
- Nem nagyon tetszik a vigyorod, mit találtál ki már megint.
- Nem akarom, hogy egész szünetben itthon kuksol, ezért leszerveztem, hogy a nagyinál töltsd a szünetet.
- Azta, ez nem is ojan rossz, mint amira számítottam. És csak én megyek? Ez egyre jobb.
- Holnap reggel indul a vonatod, úgyhogy nem ártana pakolni.
- Köszi anya.-úgy ötpercig ölelkeztünk, majd felrohantam a szobámba pakolni. Ez ojan izgalmas, még sose voltam a nagyinál. Ez egy jókis szünetnek ígérkezik.