Tavaszi szerelem

Ellenségek

Már csak egy nap volt a fesztiválig, és én alig bírtam magammal. Marci azt mondta kettőkor átjön. De mégcsak 8 óra volt. Istenem megfogok őrülni. De miért is? Jaj ne! Asszem belezúgtam! Uram atyám. Na elég, mégcsak pár napja ismerem. Valaki kopogtatott.
- Tessék!
- Én vagyok az Mia.
- Gyere be!
- Mégegyszer szeretnék elnézést kérni a bátyám miatt. Tudod most szakított vele a barátnője, és megviselte.
- Szegény. De nem csinált semmi rosszat, nem haragszom rá.
- Megkönnyebűltem. Köszönöm.
- Szivesen.
- Egyébként a szomszéd fiuval te mászkáltál?
- Igen. Miért?
- Tudod én már régóta próbálom becserkészni, és még mindig vadászok rá. Úgyhogy, ha jót akarsz magadnak leszállsz róla. Vili?
- Te mist fenyegetsz engem?
- Nem. Csak adtam egy jó tanácsot.
- Márpedig ez egy febyegetés volt, és én nagyon jól érzem magam a Marcival.
- Te kis fruska, nem vagy való a Marcinak!
- Szerintem a Marci pontosan tudja ki való neki, és ki nem. Tünés a szobámból!- hogy mer ez engem fenyegetni. A Marci szerintem elég nagy fiu, eltidha dönteni kit választ. Béztem, ahogy megfordul, és elindul az ajtó felé. De a küszöbnél megállt és vissza nézett.
- Nagyon megfogod még bánni te kis ribanc.- és elment. Mit kébzel ez magáról! Én ribanc? Ő a ribanc. Azonnal beszélnem kellett legjobb barátnőmmel. Video hívásin tárcsáztam Szofit. Fel is vette.
- Helló csajszi pajti! Na miért keresel? Mivan a te hercegeddel? Hé mi a baj?
- Nagy bajban vagyok.
- Miaz?
- Nem Marcival, de hizzá kapcsolódik.
- Na mesélj. - Az egész Mia ügyet elmondtam neki. Eléggé felhúzta a dolog.
- A kis kurvája! Hogy döglene meg a kis ribanc!
- Nyugi már, ne örjöngj!
- Nem hagyom abba! Hogy kébzeli, hogy azt mondja, hogy dobd el a Marcit, mert azt állítja, higy az övé!
Ne hagyd, hogy megszerezze! Ő már a tiéd. Na mennem kell. Csáó, és vugyázu magadra.
- Kössz. Szia! Letettem a telefont és megnéztem az időt. Jesszus már eggy óra! Hogy elszaladt az idő. Ebéd után a szobámban vártam, hogy Marci megjelenjen.

Félóra múlva valaki kopogott. Kicsit megijedtem. Oda mentem és kinyitottam az ajtót. Szerencsére nem a Mia volt az, hanem a Marci. Mijen kedves, hogy feljön.
- Szia Lulu. Nem baj hogy elöbb jöttem?
- Nem dehogy. Gyere be! Csak fogom a táskám és mehetünk.
- Oké.- Beljebb jött, még hátra nézett, és becsukta az ajtót. Nem értettem miért. Egy kicsit megijedtem, de amit mellém ért, a félelmem elmúlt.
- Kész vagyok. Mehetünk.
- Még várj! Várj még! Most csak kettesben vagyunk.
- Ennél a mondatnál lefagytam. Mégis örültem neki. Pillangók keztek el a hasamban mocorogni.
- Mire várjak?- nem válaszolt.
- Mondj valamit! Marci?
- Csak azt akarom mondani, hogy.... hogy szeretlek.- na itt majdnem elsírtam magamat. Mondhatnám hogy egy álom vállt valóra. Alig bírtam szóhoz jutni.
- Én... én is szeretlek.- ezt meg miért mondtem!? Jó et mondjuk igaz, de akkoris. Áhh egyemeg a fene nem érdekel. Jelenleg csakis Marci érdekel. Csak néztük egymást. Marci elkezdett közeledni felém. Átölelt, és az azcunk szinte összeért. Márcsak egy centi választotta el az ajkainkat. De ez acenti is elfigyott. Lágyan csókolt. Forró ajka hozzátapadt az enyémhez. Csak akkor váltunk szét amikor már nem kaptunk levegőt. Nem tartott sokáig a szünet, most éncsókoltam őt. A nyelvem utat tört magának a szájába. Eközben a ketei a hátamról a derekamra vándiroltak, én meg a hajába túrtam. Ojan gyönyörű volt. Tovább már nem mentünk, mert (arra) még egyikünk sem állt készen. Csak feküdtünk az ágyamon és szerelmes gondolatainkban merengtünk.